A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Bődi Erzsébet: Szláv adatok a kígyókultusz összehasonlító vizsgálatához

7. kép: Fametszet. Az utolsó ítélet megjelenítése. Mestermunka jól látható népi motívumokkal. Közli Grabowski József: Ludowe obrazy drzeworytnicze. 94. (Warszawa, 1970.) Európában minél délebbre haladunk, annál teljesebb és gazdagabb, egyben a természetes valóságtól messze eső kígyó-képzetekkel találkozunk. Ezek az adatok a folklór különböző műfajaiba sorolhatók be. Még némi valóságalapja van is a szivárvánnyal kapcsolatos kígyóképzeletnek. A lengyel, ukrán és belorusz nép a szivárványt vizet ivó sárkánynak, ill. kígyónak képzelte el. A csak szakaszonként feltűnő szivárványra pl. a vízesések felett keletkező, nem félkörívesen összefüggő színskálára azt mondták, hogy az maga a kígyókirály.

28 A nyugati és a keleti szlávoknál a szörnyként elképzelt, többfejű sárkánykígyó alakja és szerepe már majdnem kizárólag csak a népmesékben található meg. Vihart okozó felhővel együtt jelenik meg, elrabolja a leányt. A mesehősnek meg kell vele küzdenie, akinek végül is sikerül elpusztítania. Ezt a szörnyűséges lényt a mesékben zmejnek (kígyónak) nevezik és nem smofcnak (sárkánynak). A Balkánon ugyanebben a mesebeli lényben még hisznek az emberek. Nemcsak mesékben befolyásolják a cselekményeket, hanem az egyszerű emberek magatartását, lelki, tudati világát is szabályozzák. Meg vannak győződve arról, hogy létező, az emberiségnek kárt okozó, rendkívüli kinézetű, torz, kígyószerű lények. Felbukkanásukat meteorkövekkel, planetnikksA. (a mi garabonciás diákunkhoz hasonló lénnyel), leányt rabló sárkány-emberrel hozzák kapcsolatba. Gazdag azoknak a hiedelmeknek a köre is, amikor torz, kígyószerű lény egymaga viharfelhő alakjában okoz időjárási változást. Az ilyen „kígyólényt" már nem az ősszláv smok vagy zmij szóval jelölik, hanem a 28 Moszyúski Kazimierz: Kultúra ... op. cit. 468—469. 163