A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Bődi Erzsébet: Szláv adatok a kígyókultusz összehasonlító vizsgálatához

A házikígyó hiedelemköre még teljes mértékben nem választható el a valóságos kígyóról alkotott szemléletektől. Egyike a legélénkebb vi­talitást mutató képzeteknek. Az emberek megfigyelték, hogy a Natrix natrix (vízisikló) vagy a Tropidonotus natrix (közönséges vízisikló) gyak­ran tartózkodik emberi településeken, istállókban, pincékben, pl. szíve­sen rak fészket lázsnyák (fürdőházak) közelében. Elsősorban legyekkel szúnyogokkal, más rovarokkal és békákkal táplálkozik. A nép felismerte hasznát, ezért nem tekinti »ellenségnek. Annak ellenére, hogy meg van győződve arról, hogy a kígyó-harapás veszélyes dolog. A „jószándékúnak" tartott „kígyót" mégsem szabad megölni. A felnőttek, főleg az idős pász­toremberek el is magyarázzák a gyerekeknek, hogy a ház körüli siklót, vagyis kígyót nem szabad elpusztítani, mert az jót tesz a háziaknak. A beloruszok a ház körül fészkelő vízisiklót damavíJcnak nevezik. Ugyancsak damavík a neve a képzeletbeli, senki által még sohasem lá­tott, csak odaképzelt házikígyónak mint mitikus lénynek is. 84 A bolgároknál a ház szelleme, ami egyenlő a ház urával, stopanin névre hallgat. A stopanin kígyó formájában képzelhető el. Ha valaki el­pusztítaná a kígyó alakban tartózkodó házi szellemet, akkor szerencsét­lenség, tragédia érné a házat, az ott lakó családot. Karanov E. szerint minden bolgár háznak megvan a saját házikígyója. Ha a házikígyó elpusztul, valaki a családból meghal. A házikígyó másik neve domakin vagy sajbija. A ház patrónusa, az emberek védik, tejet adnak neki. A tűz­ben vagy a tűz körül tanyázik. A kéménybe mászik, onnan ki is juthat a szabadba. Ha valaki megöli, meghal a ház ura. A szerbek a házikígyót cuvamak, őuvaricanák, öuvarkuéanák, szó szerinti fordításban őrnek, őrzőnek nevezik, amelynek az a feladata, hogy vigyázza a házat, a vagyont. Litvánia falvaiban tudatosan a ház köré csalogatták a vízisiklót. Moszynski Kazimierz szerint ukrán és dél-lengyel településeken még a közelmúltban is siklókat tartottak, tenyésztettek. Olyan tiszteletnek ör­vendtek, hogy tejet itattak velük és olyannyira meg lehetet szelídíteni a „házikígyót", azaz a vízisiklót, hogy az együtt ehetett a gyerekekkel és a felnőttekkel. 25 Bulgáriában a lakóházon kívül még őrző kígyója van a gyümölcsös­nek, a szántóföldnek. Ha véletlenül valaki ilyen birtokot védő kígyót pusz­tít el, akkor várható, hogy egész életére nyomorék lesz. 26 Több évszázadon át német parasztok lakták a mostani nyugat-len­gyelországi területeket. Az ott található falvak lakói ismerik a kígyók ki­rálya képzeletbeli lényt. Fején briliáns koronát visel, csodálatos alak. 27 Ezen túl ők is úgy tartják számon, hogy szerencsés az a porta, ahol va­lamilyen kígyóféle fészket rak magának. Természetesen ez csak ott for­dulhat elő, ahol a lakóházak nem messze vannak a mocsaras, vizenyős, ingoványos helyektől, vagy nedves talajú erdők veszik körül. 24 Poniatowski Stanislaw: Etnográfia Polski, Warszawa, 1934. 295. 25 Moszynski Kazimierz: Kultúra... op. cit. 563.; Poniatowski Stanislaw: Etnog­ráfia ... op. cit. 295. 26 Moszynski Kazimierz: Kultúra... op. cit. 563. 27 Wróblewski Tadeusz: Pojecie о áwiecie. in: Kultúra ludowa Wielkopolski. III. red.: Burszta Józef. Póznak, 1967. 533. • 162

Next

/
Thumbnails
Contents