A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Bődi Erzsébet: Szláv adatok a kígyókultusz összehasonlító vizsgálatához

6. kép: Népi fametszet a keleti lengyel nyelvterületről. Készült a XX. század elején. Közli Grabowski József: Ludowe obrazy drzeworytnicze. 186. (Warszawa, 1970.) kánykígyók a földön tartózkodnak; az embernek általában jót akarnak, ugyanis harcra kelnek a vihart, jégesőt hozó rossz lelkekkel (démonokkal) szemben; előfordul azonban, hogy egy ilyen „kígyó" természeténél fogva — mint ahogyan azt a néphagyomány tartja — szívesen tartózkodik ott, ahol a lányok és nők vannak. Még az is előfordulhat, hogy egy ilyen kígyó észrevétlenül hosszabb időre betelepszik egy-egy faluba. A ilyen helyet azután nem kíméli még a szárazság sem, főleg az, mivel az esőt hozó viharfelhők meg a jégeső kikerüli a kígyó lakhelyét. Ha sokáig fennáll az ilyen helyzet, a falura ínséges időszakok jönnek. Ezért a férfi lakosok az idősek tanácsára megfogadják, hogy a faluból kikergetik a „vendéget".

22 Majd ezt követően részletes leírást olvashatunk a vrzino kólónak nevezett rituális táncról és egy megtörtént eseményről. Ez utóbbi azt mondja el, hogy hogyan kergették a tűzbe a szárazságot okozó láthatatlan kígyót. A bolgároknál a hala baljós kígyót zajkeltéssel, lövöldözéssel űzik ki a faluból.

23 22 Moszynski Kazimierz; Kultúra... op. cit. 468—469. 23 Wakarelski Christo: Etnográfia... op. cit 216. 161