A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Gunda Béla: A magyar ethnobotanika európai távlatai

riacsepegtetett fű (P. lapathifolium) legendája él a Medvesalján is: „Amikor Mária a földön járt, az asszonyoknak szokott jönni a baja, akkpr csepegett a vére a fűre" (Zsúpos 1985:40, 52; Zsúpos 1987:67, 112). A legenda egykori meglétére utal magának a fűnek a népi gyógyászatban a fenti névhez hasonló elnevezése. így a máriaülőfüjj főzetével, levével Zalabaksán gyógyítanak (Bödei 1943:81). A Máriaülte fű Veszprémben a foltos véreslapu (Hypochoeris щасиШа) s Vasban Máriaütő fü néven a P. persicaria-t nevezik (Csapody—Priszter 1960:127). Mindkét elnevezésnek volt vagy talán még ma is él a legendaszerű magyarázata. A megpihenő Máriára utal a szigetközi (Tejfalusziget) Mária-nyugotta-Ъиког (szagos csipkebokor), amelynek a tövébe a Betlehemből Egyiptomba menekülő Mária megpihent. Ugyancsak a Szigetközben (Dunakiliti) a Mária-nyugtabokor — s itt is csak a név emlékeztet a legendára — hajtását a sövénykapura tűzik, hogy Szent György éjszakáján a boszorkányok ne repülhessenek be az istállóba (Веке 1948:11). Ebbe a hagyománykőrbe — Mária valamilyen tevékenységi körébe — tartozik a Boldogasszony csepegtette fü is, amelyről Borbás V. a Pallas lexikonban azt mondja, hogy a Cerinthie minor levele a Mátra vidékén. Sápadt zöld levele fehéren pettyegetett. Szűz Mária teje, könnyei maradtak rajta. Ezért nevezi így a nép. Levelét sebekre teszik (1. Borbás, Nyr. 1874:543; TTK. Pótfüzetek 1901: 24). A növénynek másutt szeplőlapu a neve (1. a hasonló címszót a Pallas lexikonban). Vessünk néhány pillantást nyugat felé. A Phyteuma spicatum 'erdei varjúköröm' levelein látható sötét foltok Mária menstruációs vérétől származnak (Weissburg i. В.), a növényt ezért hívják Márialevélnek (Marienblatt) is (Bajorország). Hasonló a kúszó boglárkáról (Ranunculus repens, Felső-Ausztria) és a baracklevelű keserűfűről (Polygonum persicaria, Belgium. Halberstadt vidéke. Meyer, 1921. FFC 32. 90 s az ott idézett irodalom. Marzell, HBDA. VIII. 1936—1937:748—749) közölt legenda. Egy másik legenda szerint Mária menstruációs vérének egy cseppje esett a gyermekláncfűre (Taraxacum officinale), mikor Erzsébettel a szeplőtelen fogantatást közölte. Azóta a gyermekláncfű zöld levelei mellett látható egy piros is (Lechrain, Marzell, HBDA. V. 1932—1933:1440). Jung К. említi azt a legendát, hogy a Polygonum lapathifolium (lapulevelű keserűfű) levelén látható piros folt a keresztre feszített Krisztus rácsepegett vére (Háromszék, Péntek—Szabó 1976:211). Ennek a magyarázatnak is ismertek a nyugati változatai. A hiedelmek változataikban élnek tovább. A jelen esetben azt mondhatjuk, hogy virágról virágra szállnak. A barna foltok egyes kosborfélék (Orchis macuiata, O. latifolius) levelén Krisztus vércseppjei, amelyek a keresztről hullottak a növényre (Oldenburg). Az angoloknál is ismert hasonló hagyomány. Az erdélyi szászoknál az O. mario szép virágja a színét Krisztus vérétől kapta. Más monda szerint a leveleken látható foltplj Mária könnyei. Ezért említik már a 16. sz. közepén Mária könnyének (Marzell, HBDA, IV. 1931—1932:1563). Ide tartozik az a magyar hiedelem, amelyet legutóbb Grynaeus T. közölt: a Polygonium persicaria-ról mondják, hogy amikor a kis Jézus atyjának' segíteni akart, s a fűrész után nyúlt, a kezét megsebezte. A vért Mária ä növény levelével törölte le, s azóta Jézus vére látható a leveleken (Grynaeus 1987:258). 15