A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Hankóczi Gyula: „Ördögségöt tudok...” – Az alföldi dudások (hiedelem) történeteihez

egy nagy, kivirágzott ökörfarkkóró. Arra föl köllött volna neki mászni, mire az éjféli mise meg van. ... Vigyázz — azt mondja —, lesz egy dongó a kinyílt virágok közt, az bemén az orrodba és meg lesz a tudomány. De amint mászott az ökörfarkkóróra fel, hol erről csapta a fejét, hol amarról, nem bírt a dungó bemászni az orrába. Már nem nagy darab volt, még mászni kellett volna neki egy kicsit. Akkor már a darázs erőnek hatalmával be akart az orrába menni. A kezével odacsapott egy nagyot a dungóra, leesett és minden eltűnt... Az ökörfarkkóróról meg akkorát esett, mintha a toronyból lökték volna le." Egy másik változat másképp tudja. „Volt itten egy boszprkányos ember, vagy bűbájos. Ügy hívták, Krumpli Palkó. Ez tanította azt, aki akarta. Az egyik ember azt mondja neki: Pali bátyám! Én szeretném ezt a bőrdudaságot megtanulni. — Fiam, megtanulhadd, a kiralajszomát! — aszongya. — Mennyiért tanítja meg? — Fiam, öt koronáért. — Jó van Pali bátyám. Kifizette az öt koronát. — No fiam, ha máma vagy hónap este akarod, de három este kellene megtenned. Itt meg itt volt egy üres ház, ők tudták, hol, naplement után eredj el oda. Mikor teljesen besötétedik. Mikor odaérsz a házhoz, nyugodtan kerüld szépen körül. A zsírosmécses az asztalon ég, a végső ablakon nézzél be, de meg ne ijedj, mer' egy kicsit nem nagyon kellemes lesz, de azér' mégis. Ahogy kerülöd a házat, az ablakon köszönjél be, hogy: Dicsértessék a Jézus! Adjon Isten jóestét! Hát be is köszöngetett, amint megkerülte a házat, mind a háromszor. Mikor benézett az ablakon, mindig megborzadt, mer' majdnem úgy nézett ki, mint egy ördög, ült a kandalló mellett a földön, de a saját csomagján (ti. a nemiszervén — kiég. H. Gy.) ült. A gatya föl vplt a szára ide (a derekára — H. Gy.) szedve, csomó volt mind a két oldalára kötve. A saját csomagján ült, a gatyábul kinézett. Bemész, szépen beköszönsz, mikor majd az ajtót benyitod, annál egyebet ne szóljál semmit se, hanem fogd meg visszakézből a dudát, csavard ki a szájábul meg a kezibül, de el ne ereszd, mer' az lesz a tied. Hát jól van, mikor benézett háromszor, csak megborzant, nem volt neki kurázsija bemenni, olyan csúnyának nézett ki az ember. Meg az lett neki a legnagyobb bökkenő, hogy saját csomagján ült a földön, úgy dudált."

6 A mitikus bőrdudások különös hatalommal rendelkeztek. Képesek voltak arra, hpgy a nélkülük szervezett lakodalmakat, mulatságokat megakadályozzák. Csongrádról ismerjük a következő példát: „1908-ban megfogadták a tekerőst, de nem a bőrdudást. Vitték volna a menyasszonyt tizenkét lóval, de nem bírtak elindulni. — Ne verjék agyon a jószágokat, mert olyan gerenda van eléjük téve, hogy azon nem mennek keresztül! Akkor oszt megfogadták a bőrdudást, lett két muzsika is. Vót annak rontó-bontó tudománya is."

7 Tiszaújfalun Helle bácsikát — aki hol bőrdudás, hol „egyszerű" falusi a történetekben — ruházták föl haspnló hatalommal: „A disznótorra nem hívták meg, cigányokat fogadtak. Hát, szólt a hegedű, ameddig. 6 Hankóczi Gy. 1977. november — tiszaújfalui gyűjtés. Egy harmadik változatot is ^találtunk ugyanott, de az nem egészen egyértelmű variáns. 1977. júniusi gyűjtés. 7 Hankóczi Gy. 1980. július — tiszaújfalui gyűjtés.