A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Szabó Sarolta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás egy szamosmenti faluban

lábbal dörzsölve ugyanennyi szöszmennyiséghez 30 óra kellett. 1- A dör­zsölő tulajdonosának pénzben vagy természetben, azaz szöszben fizettek, egy kita szösz után két fej járt. így annyi szösze gyűlt össze, hogy a felesleges mennyiséget, amit már nem tudtak feldolgozni, eladták a vá­sárban. A lábbal való dörzsöléshez hasonlóan ez is társas munka voit, ahol a legények is közreműködtek a szösz dörzsölésében. A dörzsölő mindkét típusa társaságban végzett munka, amely lehe­tőséget adott a fiatalok találkozására, szórakozására. Ebben eltér a ko­rábbi társaságban végzett kendermunkáKiól, ahol főleg asszonyok dol­goztak együtt, és elsődleges cél a kender megmunkálása volt. Itt viszont a munka mellett legalább olyan fontos a szórakozás, a fiatalok egymás megismerése. A szösznyerés és -finomítás utolsó fázisa a fésülés, amit területün­kön szöszhúzásnak neveztek. Ebben a munkafolyamatban történt a szösz­minőségek szétválasztása. Eszköze a szegrózsás rostfésűk csoportjába tar­tozó gereben. 13 Ecsedl (Nagyecsed) és regáti oláh cigányok árulták, vagy cserébe (a régi gerebenért újat adtak és még pénzzel utána fizetett a ve­vő), vagy terményért. De csak magát a szegrózsát árulták, és mindenki olyan deszkalapra erősítette, amilyenre akarta. A helyi kovács nem fog­lalkozott gereben készítéssel. A szegrózsa kör, vagy négyzetes alakú volt. Kétfajta gerebent használtak, amelyek pusztán a szegrózsa fogainak sű­rűségében különböztek egymástól. A nagyoló gereben fogai ritkábban álltak, a tisztító gerebené sűrűbben. Az eszköz elnevezésére kizárólag a gereben terminust használták. Általában ez is társasmunka volt, kalákában végezték, vagy ahogy itt mondták „kölcsönbe csinálták''. Száraz, napfényes időben reggeltől naplementéig dolgoztak az udvaron. Két gerebent erősítettek a dagasz­tólábra úgy, hogy a szegrózsa 3-4 szegébe akasztott madzaggal a dagasz­tóláb középső hosszanti részéhez kötötték. A tilolás után a kitába rakott fűszöszl szétszedték és markonként meghúzták, először a nagyoló gere­benen, aztán a sűrűbb fogú tisztító gerebenen. E művelet során négyfaj­ta szöszminőséget különítettek el: a legjobb minőségű fejeszöszt, ez volt a leghosszabb szálú, a rövidebb szálú koccsát, valamint az apró szöszt. Ezen szöszfajtákat tovább dolgozták fonallá, viszont a negyedik, leg­rosszabb szöszminőséget a csepűt már meg sem fonták, szőnyegszövés sarán hasznosították. 12. Szolnoki L.: Minőségi csoportok, mennyiségi egységek és fonalrendezés számo­lási rendje a kenderfeldolgozásban. Ethn. LXI. (1950.) 32—41. 13. Szolnoky L.-. Alakuló munkaeszközök, 197. 84

Next

/
Thumbnails
Contents