A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Páll István: Az Észak-Nyírség népi építészete kutatásának eredményei

idején gyakran be-betörő ellenséggel szemben. Az utakat a falvak lakosai gyakran készakarva elhanyagolták (különösen a települések közvetlen közelében), mert így itt az utazók kénytelenek voltak több időt eltölteni, ami nem csekély hasznot hozott a falu kovácsának, kerékgyártójának, vendéglősének. Még a Helytartótanácsnak az utak, hidak, töltések és vízi vámhelyek javítására, karbantartására felszólító rendeleteit sem mindig hajtották végre a megyében.

22 Az első katonai felméréshez tartozó községleírások külön kitérnek az útviszonyokra is. Több helyen említik, hogy amikor a Tisza kiárad, az út nem használható (Zsurk, Mogyorós, Győröcske stb.). Sok helyen vagy a homok (Eperjeske, Bezdéd), vagy a tartós eső által tapadóssá vált agyagos talaj nehezíti vagy teszi lehetetlenné a közlekedést (Pálca, Benk). Tuzsérnál a nagy számú és rossz állapotban lévő fahidak lassítják a forgalmat.

23 Az utak állapota a 19. század közepére se javult sokat, hiszen sokszor még egy falun belül sem lehetett rendesen közlekedni; bizonyság erre, amit Fényes Elek Kisvarsányról ír 1851-ben: a falu a Tisza mellett fekszik, „mellynek áradása a helységet kettészakította, úgy hogy két helységnek látszik, s egy nagy töltés tartja fenn az összeköttetést, mellyen azonban nagy árvíz idején szekérrel járni nem lehet."

24 Az utak a kereskedelmet is elősegítették; különösen fontos volt, hogy a közeli nagyobb helységekbe jó utak vigyenek, hiszen csak így lehetett jól eladni a megtermelt árukat. A 18—19. századi statisztikai írók általában külön kiemelték az utak állapotát az országleírásokban; így pl. Vályi András 1796—99-ben megjelent nagy munkájában Ajakról írja, hogy „jó úttyok van mind a' két helyre (Kisvárdára és Madara — P. I.), hova dohányt, hagymát, sejtes vagy lépes mézet visznek."

25 Lövőről (ma Nyírlövő) azt tudjuk meg, hogy ,,dinnyét is termesztenek lakosai, el adásra módgya helyben is, mivel oz Ország úttyában vannak."

26 Építőanyagok, épületfalak Fentebb már említettük, hogy a terület nagy részét kitevő ártér nagyban meghatározta az itt élő lakosság életmódját. Nem kevésbé állt ez az építkezésre, hiszen a tárgyalt útviszonyok nem tették lehetővé, hogy távolabbról nagy mennyiségű építőanyagot fuvarozzanak. Kivételt csu22. Gyarmathy Zs. i. m. 123—124. 23. Tóth E. i. m. 17—19. 24. Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára. Pesten, 1851. IV/274—275. 25. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Budán. 1796—1799. 1/22. 26. Vályi A. i. m. H/545. 50