A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Páll István: Az Észak-Nyírség népi építészete kutatásának eredményei

így biztosan kimondhatjuk azt is, hogy az a tény, miszerint a Nyírség keleti, kb. 30X50 km-es zárt tömbjéről máig sem ismeretes X—

XI. századi lelet, nem az elmúlt száz esztendő kutatási hiányosságainak számlájára írandó; oka a táj természeti viszonyaiban keresendő."

9 Az említett vonaltól keletre az általunk vizsgált területen a X—XI. században csak a Mező András által említett őr- ül. szolgálónépek lakóhelyei feküdtek.

10 A régészeti és helynévi vizsgálatok is alátámasztják azt a tényt, hogy a települések legnagyobb része „az ártér szélére, a már éppen ármentes szintre települt, az úgynevezett peremvonalra,. . . ahonnan az ártér és a ármentes szint is könnyen elérhető volt.... Az ártér értéke szinte nagyobb volt, mint az ármentes területeké, hiszen ez adta az építőanyagok zömét, ebből éltek a halász- és pákászcsaládok."

11 Területünket szinte kettészeli egy ilyen vízraj zilag meghatározott, Zsurk és Mátészalka között húzható peremvonal. Egy másik ilyen vonal a lecsapolás előtti Rétköznél figyelhető meg. Az Eszak-Nyírség lakói az említett földrajzi környezet miatt nehezen megközelíthető falvaikban viszonylag nyugodt életet élhettek. A török hódoltság ezt a részt már nem érintette (csak a Kisvárda—Mátészalka vonaltól nyugatra volt nagyobb mérvű a török pusztítás), csupán kisebb betörések rémisztgették a lakosságot, amely ezek elől a közeli mocsaras, lápos részeken keresett menekvést. Részben ennek is következménye, hogy a népi építészetben sok archaizmus egészen a 19. század végéig fennmaradhatott. Településformák, utak és révek Területünkön megtalálhatók mind a régebbi fomának tartott halmaztelepülések, mind a 18. századtól egyre sűrűbbé váló falurendezések és a demográfiai robbanás által létrejött szalagtelkes utcás falvak.

12 Ez utóbbi csoportba tartozik a vizsgált terület településeinek zöme. E szabályos alaprajzú típusba tartozó falvak jellemző vonása, hogy „keskeny és viszonylag hosszú, szalag alakú telkek érintkeznek hosszanti oldalukkal és alkotnak egyszeri vagy többszöri sorozatot. Ez a településforma későbbi a halmazfaluénál."

13 A szalagtelkeken a „lakóház mögött követke9. Németh Péter: Ujabb eredmények a honfoglaló magyarság települési rendjének kutatásában. = Szabolcs-Szatmári Szemle. 1973. 4. sz. 68—69. 10. Mező A.—Németh P. i. m. 1. sz. térkép. 11. Süli-Zakar István: Szabolcs-Szatmár településföldrajzi vázlata. = SzabolcsSzatmári Szemle. 1974. 2. sz. 93. 12. Balassa I.—Ortutay Gy.: Magyar néprajz. Bp. 1979. 126—127. 13. Eperjessy Kálmán: A magyar falu története. Bp. 1966. 60—61. 47