A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Páll István: Az Észak-Nyírség népi építészete kutatásának eredményei

lyórnedreket már a pleisztocén homokmozgásai eltüntették. A felszíni formák alapján ez a terület a Nyírségben a legszebb: hatalmas hosszanti és parabola alakú garmadák emelkednek ki s magasságuk olykor a 18— 20 métert is eléri. A talajok közül a futóhomokon kívül (amely azonban sokkal ritkábban lendül mozgásba, mint a Nyírség más részein) nagy területeken előfordul barnaföld is; ez a holocén során jött létre löszös homokból ill. homokos löszből.

7 A csapadék szempontjából is kedvezőbb helyzetben van a tárgyalt terület, a csapadékszegényebb dél-nyírségi részek. A honfoglalást követően ezeknek a kiemelkedő hátaknak különös jelentőségük lett az akkori Magyarország védelmében. Mező András földrajzinév-kutatásai kimutatták, hogy a gyepűk védelmére odatelepített népcsoportok (akikre a Varsány, Ladány, Kékese nevek utalnak) nagyjából a Besenyőd—Tornyospálca—Komoró és a Tisza-vonal mentén helyezkedtek el. A Les-hegyek ezen vonal által határolt sávból valók, tehát onnan, „ahol a gyepűőrökre közvetlenül utaló őr, Lövő, Dobos stb. településnevek is megvannak." Az említettek „és a többi gyepűvédőkre utaló település mind a folyó közelében vagy árterülete mentén helyezkedik el. És találunk mellette Varsányokat meg Ladányt is."

8 A honfoglaláskori (X—

XI. századi) régészeti lelőhelyek és a talajtípusok összevetése az eddig alig ismert települési rendhez adott értékes támpontokat. Eszerint „a pontosan meghatározott lelőhelyek. . . furcsa módon helyezkednek el Szabolcs megye térképén. Vásárosnaménytól Tiszabezdéig mindössze egyetlen lelőhelyet ismerünk a Tisza mentén. . . A Tiszára merőlegesen két sávban találunk egy-egy lelőhelyekkel teletűzdelt vonalat: az első Anarcs—Nyírkarász ..." Ha a lelőhelyeket rávetítjük a Nyírség talajformáit jelölő térképre, azt tapasztaljuk, hogy „a Nyírség talajai közül a Kisvárda—Nyírkarász vonaltól nyugatra megtalálható mezőségi talaj, valamint az ettől Keletre a rozsdabarna erdőtalaj területi kiterjedése hasonló a X—

XI. századi lelőhelyeinkhez! . . . E két talajtípus ... a terület legjobb termőtalaja ... az ember legkorábban ezeket a földeket fogta művelés alá, s az említett képződményeken alakultak ki az első települések is. A magasabb fekvésű erdővel borított homokterületek sokáig (a XIII. századig) érintetlenek maradtak. 7. Borsy Zoltán: A Nyírség természeti képe. = Szabolcs-Szatmár megyei földrajzi olvasókönyv. Nyh. 1975. 16. 8. Mező András: A nyíri-rétközi gyepű. = A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 2. (1968.) 248. 46