A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Gunda Béla: Egy kárpátaljai magyar falu ethnobotanikája

Lemna minor, L. gibba (kacsaberke). Zölden összeszedve, összevágva kacsának adják. A beregi Szernyén, Nagydobronyban fűkása, vízikása, Mezőkaszonyban fűlencse, vízilencse néven is ismert (Веке 1939:238). Malva neglecta (gyűrűlapu). Zölden disznónak szedik. Malus silvestris (vadalma). A vadalmát fakalapáccsal, kis bunkóval gyalogszéken megtörték s a szék melletti teknőbe lökték. Hordóba téve savanyodott meg ecetnek. A vadalma kedvenc eledele a kárpátukránoknak. Kemencébe téve aszalják s szénába rakva a padláson érlelik (Volóc). Polygonum aviculare (porcfű). Zöld takarmánynak a disznó részére szedik. Prunus spinosa (kökény). Nyersen és főzve fogyasztják. A padláson elterítve megpuhul, veszít fanyar ízéből. A megaszalódottat kis zacskóba rakták el. Az asszonyok és a puják szedték. Prunus domestica (szilva). Termelik a veres, lószemű, duránci, kö* kény és korsó szilvát. Az utóbbiból főzik a legjobb lekvárt. A bábasotojka lehullott, rosszul fejlett szilva, amit a gyerekek megesznek. Ugyanaz, mint a bábaszilva (Zemplén, Beregszász, Csallóköz, Zenta stb. MTSz., UMTSz.). Pyrus achras ssp. pyraster (vadkörte). A vadkörtét napon, kemencében megaszalják. Frissen összezúzva, hordóba téve ecetnek savanyították. Nagybégányban (Velkaja Begany) fehérpaszulyt (Phaseolus vulgaris) is tettek a savanyodó vadkörte közé. Quercus sp., elsősorban Quercus robur (tölgy). A környező erdőkben összeszedték a lehullott tölgymakkot, s verembe (ha kevesebb volt kádba, hordóba) öntve állt a téli hónapokban, s abból etették a disznókat. A kádban, hordóban tartott tölgymakkot meg is öntözték. A veremben tartott makk elég nedvességet kapott az esőtől, hóiétól. A malacoknak pőrővel (fakalapács) törték össze. A felnőtt sertések töretlenül ették. A tölgy és bükk lehullott levelét az állatok alá álamnak gereblyélik öszsze. Általános szokás ez a Kárpátok vidékén. Fiatal tölgy és bükk ágakat is vagdaltak téli takarmánynak. A gubacsdarazsak szúrása által a tölgy levelén képződött szövetdaganatot, a gobicsot („a makk mind annak vallott", — mondják) összeszedték és Munkácson adták el. A zsidó kereskedők eljöttek érte a faluba is. A gobiccsál bőrt festettek. (A gubacsról 1. Borbás Vince tanulmányát az Erdészeti Lapokban, 1886—1887). Rosa canina (vadrózsa). Termése a seggvakarcs, amelyből a hecsepecs lekvárt főzik. 35