A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Molnár József: A félezer éves csengeri vásár krónikája
1792. augusztus 7-én a Szuhányi László 17 végrendeletében olvassuk: „A mészárszék béli és Vásár béli esztendőnként venni szokott haszon az három testvératyafiak (Szuhányi Anna Mária báró Barkóczy Ferencné, Szuhányi Franciska Vitkay Lászlóné és Szuhányi János) között közre marad." A vásárokra a XIX. századból vannak bőséges adataink. 1815. január 12-én a csengeri városi jegyzőkönyv említi: „Az elenyészett 1814-dik esztendőben 23-dik decemberben tartatott karácsonyi csengeri vásár alkalmatosságával egy tehenet eladott Asztay Ferenc 82 forintokon ifjabb Szűcs Istvánnak Ns Kelemen István jelenlétében." 1821. április 14-én így utalnak a vásárra: „Mivel még a szatmári és csengeri vásárok messze vágynak, azért a vett csődört szénával bajos tartani, mert nincs aki gondját viselje, hanem vásárig bocsátódj on a ménesre." 1829-től a földesúri jegyzőkönyvekben folyamatosan vannak adatok a csengeri vásárokra vonatkozóan, főleg a vásárvámi jövedelem bonyolult elosztásáról maradtak fent följegyzések. 1829. június 18-án ezt jegyezték fel: „Tapasztaltatván, hogy minden vásár vámjának még akkor nap való felosztása az eddig való szokás szerint, sokszor a vásár csekély volta miatt a véle való bajoskodást sem érdemelvén, de különben is minden vásárra minden földesurak megjelenni csaknem lehetetlen lévén, teméntelen alkalmatlanságokkal légyen öszveköttetve: ezen alkalmatlanságok elkerülése tekéntetéből megállapíttatott, hogy a folyó esztendőre kótyavetyén adattasson árendába, s hogy elegendő licitánsok jöhessenek, az előtte való vásárba doboltasson ki, addig pedig az eddig volt szokás szerint két vásárbírák szedjék és osszák fel, s e végre vásárbírákká választattak Buji Jékey Menyhért és Kováts József." Ez az első adat a vásárvámi jövedelem szétosztásáról, s arról is, hogy a részesedésre jogosult birtokosoknak nem mindegyike lakott Csengerben, sőt a vásári rend fenntartására választott vásárbírák intézményét is bizonyítja. Ugyanekkor a földesúri jegyzőkönyv arról is tudósít, hogy más problémákat is meg kell oldani a vásárral kapcsolatban: „Minthogy több rendetlenségek történtek amiatt, hogy a helybeli apróbb kereskedők a vidéki nagyobb kereskedőket helyekből elszorítják s aprólékos portékáikkal az első helyeket foglalják el, de különösen is mind a közönségesen kívánt élet piaca felállítása, mind több más zavarok elkerülése tekintetéből a vásárhelynek célirányos elrendelése szükséges volna: e végre Tekintetes Betsky János 18 táblabíró úr a két vásárbírákkal meghatalmaztatott, hogy a vásár helyét célerányosan rendeljék el, élet piacnak is szakasszanak különös helyet, s bárha mind a barom-, mind a lóvásár megmarad is a helyeken, mindazáltal amennyire lehet jobban elrendelni igyekezzenek." Ebből nem tudjuk meg, hogy a vásárhely hol volt ekkor, amiről később annyi vita folyt a földesurak között, (de egy későbbi megjegyzés arra utal, hogy a vásárokat a Szamos-parton és a piacon tartották). Vásárok alkalmával a rend fenntartására és a jövedelem felügyeletére is gondolni kellett. Erre vonatkozóan így rendelkeztek: „A vásárbeli felvigyázásra, minthogy a Jánosi kerülők elégtelenek, a költség megkémélése tekéntetéből minden vásárra a földesurak tartoznak sorba a nagyobb vásárra három, a kisebb vásárra egy gazdát a vásárbírák mellé rendelni, azon sinór97
