A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Molnár József: A félezer éves csengeri vásár krónikája
nyomott pecsétjük megerősítve és lezáratlanul kiadatva." Az oklevél felső szélén pedig ilyen feljegyzés olvasható: „Bebek Imre királyi törvényszéki ítélőbíró előterjesztésére a királyi felség." • A „minden negyedik ünnepen" kifejezés azt jelenti, hogy az év minden negyedik vasárnapján tarthattak Csengerben vásárt, ami évenként 13 országos nagyvásár tartására adott lehetőséget, s ezt még a XIX. században is gyakran tizenháromszor gyakorolták a csengeri vásárvám jogosultak. A legrégibb korról a vásárra vonatkozóan többet nem tudunk. Biztos, hogy a Csaholyi-család tagjainak jelentett annak gyakorlása nagy jövedelmet, amelynek segítségével a család vagyona és Csenger lakosainak a jövedelme is tekintélyesen megnövekedett. Ennek eredménye lett a pirosfekete téglából épült önálló anyaegyház megépítése, amely egyúttal a Csaholyi-család temetkezési helyéül is szolgált. A templom fennállásáról az első okleveles adat 1406-ból maradt fenn. 10 A vásártartási jog Csenger községnek mezővárossá (oppidummá) fejlődésében is nagy szerepet játszott. Egy okleveles adat bizonyítja, hogy 1404. december 13-án Csengerben megtartották a vásárt. Ekkor a leleszi konvent Zsigmond királynak jelenti, hogy Károlyi László fiát, Jakabot a Pazoni Benedek ellen hozott ítéletét megparancsolták a csengeri (in villa Chenger) és Szálka (Zalka) faluban tartott vásáron kihirdetni, illetve a vádlottat ezúton megidézni. 11 Csengert 1429-től kezdve oppidumnak, mezővárosnak említik, s az oklevelek azt bizonyítják, hogy a Csaholyi-család szatmári uradalmainak a középpontja. Zsigmond király ebben az évben Csaholyi Jánosnak, István fiát, udvari hívét és Csaholyi Lászlót a király mellett Bosnyákországban tett szolgálataik jutalmául ebben az uradalomban megerősíti. 12 Az évi tizenhárom országos vásár megtartásáról a XVI. századtól a nyomtatásban megjelent kalendáriumok értesítették az ország lakosságát, ahogy az 1592-ben megjelent debreceni kalendárium is bizonyítja. 13 A Csaholyi és vele rokonságba kerülő családok évszázadokon át közösen élvezték az országos vásárok jövedelmét, de erről sajnos hiteles okleveles adatok nem maradtak fent, vagy ismeretlenek. A Csaholyi-család a XVI. század második felében fiágon kihalt. Leányágon a Brebiri Melithcsalád 1 * lépett a helyére és a vásár jogot is örökölte. Ennek a családnak a kihaltával (1704) az utolsó Melith fiú, Melith Pál özvegye Putnoky Magdolna után a második férje, Perényi Miklós első házasságából származó gyermekek és más rokon családok jutottak a vásárvám jövedelméhez meghatározott arányos elosztásban. Az is ismeretes, hogy 1633-ban Csenger város polgárainak királyi adománnyal jog adatott minden dézsma, s a királyi kisebb haszonvételek élvezésére. 15 A vásár jog és királyi kisebb haszonvételek jövedelmének szétosztása ettől az időtől kezdve sok bonyodalmat okozhatott, amire különösen a XIX. századból van sok adatunk. A XVIII. századból ismerjük azokat a családokat, amelyek a Melith família kihalása után a birtokot örökölték, megvásárolták vagy valamilyen módon részbirtokosok lettek Csengerben. 1732-ben Fodor Mihály írja gróf Károlyi Sándornak: „Csengerben Szent György vásárban vagy pünkösdi vásárban megváltam holmimtól." 1778. augusztus 28-án említik, Komjáthy Zsigmond csengeri javainak összeírásában: „Vágynak itt országos vásárok is, melyekbül a vásárvám kiszedetvén több földesurakkal a proportione felosztatik." 16 96
