A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához

Adatok a Tiszahát neolitikumához* Egy terület lakottságát az őskorban — ha a településre kedvező földrajzi feltételek megvannak — mindig a területen folyt kutatások foka határozza meg. A régészeti kutatás intenzitása mindenkor a területen működő régész szakmai beállítottságától függött. Ezért voltak a múltban is a jobban átkutatott területek mellett ún. „fehér foltok", amelyek legtöbbször nem a kultúrák hiányát, hanem a kutatás elégtelenségét jelezték, mert a terület vagy kiesett a múzeum érdeklődési köréből, vagy a távolság miatt a múzeum a székhelyhez közelebb eső területen oldotta meg feladatát. Példák tömegét hozhatnánk fel itt, de elegendő Szabolcs területén maradva, a korai bronzkorban jelentkező hiátust említenünk, amely mindaddig fennállt, amíg Kalicz N. céltudatos munkával fel nem derítette a nyírségi csoportot, több mint 100 lelőhelyen.

1 A neolitikumra nézve is nagy fehér folt volt a Tiszahát, amely Sőregi János munkája nyomán csupán 1—2 lelőhellyel szerepelt a szakirodalomban.

2 Szatmár-Bereg síksága a felső Tiszántúl ÉK-i része. Geomorfológiailag három kisebb tájegységre oszlik: Tiszahát, Szamoshát és Ecsedi medence. Gazdaságföldrajzilag e területet Tiszahát névvel jelöli a földrajztudomány, amely felöleli a Tisza—Kraszna és az ÉK-i országhatár közötti részeket. Közigazgatásilag Szabolcs-Szatmár megye vásárosnaményi, mátészalkai, fehérgyarmati és csengeri járásai tartoznak hozzá.

3 A terület a nyírségi hordalékkúp K-i, pleisztocén végén, a nyírfázisban megsüllyedt része. A síkság K-i fele, a Túr melléke, valamint a Túr és Szamos közötti Szamoshát 120 m magas holocén homok és barna földdel kevert lapos hordalékkúpja. A síkság DNy-i része az Ecsedi-láp medencéje, amely az óholocénban (atlanti fázis) újra megsüllyedt.

4 A kedvező földrajzi környezet, az igen bő vízhálózat, az árból kiemelkedő hátak biztosították a terület korai benépesedését az újkőkortól kezdődően. Sajátos kerámia-emlékanyagával a kutatás érdeklődését felkeltette.

5 Az utóbbi idők kutatásai eltüntették a fehér foltot, és módot adtak és adnak arra, hogy a terület újkőkorát elemezhessük. Kalicz N. és Makkay J. Északkelet-Magyarországon végzett kisebb kutatásának segítségével felvázolta az itt talált korai neolitikus kultúrát, és Szatmár-csoportnak nevezte el.

6 Az általuk felvett lelőhelyek közül csupán egy esik a Tiszahátra, de több átnyúlik Románia felé.

7 1. Méhtelek. A Kalicz N. és Makkay J. 1972—73. évi ásatásából származó leletanyagot a nyíregyházi múzeum őrzi. A kiemelkedő jelentőségű leletanyag a Tiszahát (1. ábra) legrégibb neolitikus kultúráját, a Körös-kultúrát képviseli, de benne megtalálhatók azok a csírák, amelyek a kifejlődő Szatmár-csoportot jellemzik.

8 2. Szamossályi. Sőregi János 1933-ban fedezte fel, és a szerző 1963-ban hitelesítette a kutatás alapján rendelkezésére álló anyagot.

9 8