A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához
Sőregi János 1937-ben a Szamos jobb partján a szamossályi révtől 150 m-re észlelt lelőhelyen két gödröt talált. Az egyik 3 m mélyen, 5 m hosszú, 120 cm vastag elszíneződött lakógödör hosszabbik metszete volt, amelyet a Szamos partomlása szaggatott ki. A benne talált cserepek vörösek, világos okkermázzal fedettek. A félgömbölyű, illetőleg a rövidnyakas formákon gyakoriak a kerek bütykök. A durva kidolgozású anyagon feltűnnek a csípett díszítések, az ujjbenyomással tagolt bütyökfogók. A másik gödör az előbbitől 20 m-re volt, szintén a jobb parton, így egy telephez tartozásuk kétségtelen. Az előkerült anyag azonos az előbbivel. Sőregi J. új lelőhelynek vélte a Szamos bal partján, az előbbiekkel szemben lévő gödröket. Az ott előkerült két gödör leletanyagára az alacsony csőtalpas tál és a dudoros félgömbös forma a legjellemzőbb. A lelőhely publikációjában Sőregi J. elsősorban a díszített darabokat közölte, elhagyva a nagyon fontos durva kerámiát. Azzal, hogy az erről a lelőhelyről már korábban, 1935-ben Csiszár Árpád egy hallgató által begyűjtött leleteket is közzé tette, zavart támasztott a leletanyag összetartozását illetően. A Csiszár Árpád által összegyűjtött anyag (Déri Múzeum, ltsz. 112. 1935) kidolgozásában, színében szinte azonos a Sőregi J. által találtakkal, de a rajta levő festésben eltérések mutatkoznak. Míg a Sőregi J. által bemutatott kerámiára a széles feketesávos festés, a csőtalpas formák a jellemzőek, addig az utóbbi a vörös alapra mártott fehér festett, vékonysávos díszítésével tűnik ki, amely az anyagot a herpályi-csőszhalmi kerámia csoportjába sorolja. 1963-ban azzal a céllal tekintettem meg a lelőhelyet, hogy megkíséreljem azonosítani a Sőregi János által leírtakkal. Csiszár Á. szerint a lelőhelyen tényleges ásatás nem volt, csupán a csónakból látható elszíneződések kisméretű feltárása történt meg, illetve a partomlásban talált cserepeket gyűjtötték be. Megállapíthattuk, hogy a Sőregi J. által leírt lelőhelyek összetartoznak a mostani Szamos-átvágás mindkét partján. A mai meder az 1932-ben készült Szamos-szabályozás eredménye, és a Sőregi J. leírásában található 300—350 cm-es mélységek úgy értelmezhetők, hogy a mederből kitermelt föld rákerült a lelőhelyre, amely helyenként még ma is 200— 250 cm vastagon fedi a part mindkét oldalát. A lelőhely a szamossályi rév mindkét oldalán terül el, D-re mintegy 200, É-ra 400 m-es felületen (2. ábra). Az 1963. évi leletmentés a profilban jelentkező objektumok feltárására szorítkozott csupán. 5 gödröt bontottunk ki, amelyből az 1., 3., 4., 5. számúak az újkőkorba, a 2. sz. a badeni kultúrába tartozott. A leletanyagot a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi 64.1.34. ltsz. alatt. Az előkerült leletanyagban kiemelkedő a félgömb formájú edényekből származó festett töredék tömege (3. ábra), illetve a szerszámkészlet, amely átfúrt nehezéket, szövőszéksúlyt, obszidián és kalcedon pengéket és kaparókat, továbbá kaptafa formájú kőbaltát tartalmaz (4. ábra). A problematika szempontjából fontosak az agyagkarikák, amelyet három töredék képvisel (4. ábra 2—4). Jellemző forma a félgömbös, 4 dudorral képzett edény. M: 11,8 (4. ábra 10). Fontos forma egy lábon álló, talpas tál, amely alkalmas arra, hogy a töredékekből ismert láb alakú részt helyes kiegészítéssel képzeljük el (4. ábra 11). 3. Szamosújlak. Sőregi J. által említett lelőhely a Szamos bal partján. Települése gödrökkel jelentkezett. Leletanyaga nincs, az akkor begyűjtött anyag hozzákeveredett a szamossályi anyaghoz. 10 9
