A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Juan Cabello–Lukács Zsuzsa: A nyírmihálydi református templom kutatása

A szabálytalan félköríves szentélyen három, téglából kialakított, kifelé-befelé tölcséres, félköríves záródású ablak van — egy délen, egy északkeleten és egy északon. Ez utóbbi könyöklője 36 cm-rel alacsonyabbra került, mint a szentély két másik ablaka.

9 A román kori ablakok kávájában középkori geometrikus festés részletei kerültek elő. Ügy tűnik, hogy egykorúak a hajó északi falán a lábazatnál megfigyelt, ugyancsak geometrikus festéstöredékekkel .

10 A szentélybelsőben az északi oldalon előkerült egy téglából falazott, igénytelen, kisméretű pastoforium, melynek felső záródását — az első építési periódusban — úgy alakították ki, hogy két téglát 60—70 fokos szögben egymásnak támasztottak.

11 A szentélyt a hajótól diadalív választotta el, melyet később visszabontottak. Minthogy a diadalívet elbontották, csak feltételezhetjük, hogy annak lezárása félköríves volt. A diadalív lefaragott csonkján, mind az északi, mind a déli oldalon 150—160 cm magasságban egy, a falba mélyen befutó, négyszögletes gerenda fészkére bukkantunk, mely feltehetően az egykori Krisztus keresztre feszítését ábrázoló szobrot, vagy szoborcsoportot (Keresztre feszített Krisztus, Szűz Mária és Ev. Szent János) tartó gerenda rögzítésére szolgált. Ezt a hipotézist csak a középkori járószintek (hajó és szentély szintviszonya) tisztázása támaszthatná alá. Feltűnő, hogy a gerendafészkek igen alacsonyan helyezkednek el a jelenlegi járószinthez viszonyítva. A szentélyben boltozásra utaló nyomokat nem találtunk. Feltételezzük — a szentély méreteinek alapján —, hogy a szentély beboltozására nem került sor.

12 A szentélyhez a román korban téglány alakú hajó csatlakozott.

13 A hajó nyugati végfalát a későbbi átalakítások során (a XVIII. században) elbontották. A felszín alatt húzódó alapozását a már említett okok miatt megkutatni nem tudtuk, de az északon és délen is megfigyelhető elfaragott falcsonkok, valamint az északi oldalon megmaradt és a belső felé beforduló vakolat alapján a zárófal vastagsága és a középkori hajó hosszúsága pontosan mérhető volt. A hajó déli falát három, enyhén csúcsíves záródású, kifelé-befelé tölcséres ablak törte át. Közülük a középső ablakot a XVIII. századi ablak kialakításakor teljesen elbontották, úgy, hogy a középkori ablak nyugati kávájának nyomát csak a külső oldalon figyelhettük meg. Csupán a hajó délkeleti ablakát tudtuk oly mértékben kutatni, hogy annak pontos méreteit is meg lehetett állapítani.

14 A hajó déli falán román kori bejáratra utaló nyomokat nem találtunk, de elképzelhető, hogy a bejárat a XVIII. században épült előcsarnok mögött nyílt. Nem zárható ki azonban az sem, hogy a templomnak nyugati bejárata volt; ez utóbbi feltevés helyességéről — a már ismert okok miatt — nem volt alkalmunk meggyőződni (lásd a 6. jegyzetet). A hajó déli és északi homlokzatát téglából falazott farkasfogas koronázópárkány díszíti, mely a déli oldalon kétsoros, az északin pedig csupán egysoros. Feltételezzük, hogy a koronázópárkány a szentélyen is végigfutott s ezt csak a későbbi visszabontások pusztították el.

15 A templomhoz még a középkor folyamán sekrestyét építettek. Az utólag épült sekrestye falait a szentély északkeleti, illetve a hajó északkeleti támpilléréhez csatlakoztatták. A szentélyből a sekrestyébe vezető ajtót — 81