A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Juan Cabello–Lukács Zsuzsa: A nyírmihálydi református templom kutatása

mely enyhén csúcsíves — a román kori falba vágták be s záradékát a szentélyfal megfaragásával alakították ki. A káva kiszélesedése — az elpusztult sekrestye felőli oldalon — az ajtótok elhelyezésével magyarázható.

16 A sekrestyét dongaboltozat fedte, melynek nyomát a szentély északi falán megfigyelt, bevésett boltváll

17 és a hajó északkeleti támpillérén megmaradt boltozatlenyomat őrizte meg. Ugyancsak a középkorban került sor a templombelső kifestésére. Sajnos ebből ma már csak a hajó déli falán figyelhető meg egy nagyobb töredék; Pokoljelenet egy XV. századi Utolsó ítéletből, mely valószínűleg a déli fal egyetlen ikonográfiái témája volt.

18 A hajó északi falán szintén megtalálhatók e XV. századi kifestés csekély nyomai. A templom a XVII—

XVIII. században Megfigyeléseink szerint a XVII. század közepéig az épületen további átalakítások nem történtek. A XVII. század közepén készült virágos reneszánsz belső kifestés még a hajó középkori ablaknyílásait keretezi. A virágos kifestessél egyidőben készült el a hajó északi falának felső harmadában lévő bibliai idézet is.

19 E belső díszítés arra utal, hogy ekkor már reformátusok használták a templomot. Feltehetően a belső berendezést is az új liturgia szerint rendezhették át. A festés a rokonemlékek közül (Vámosatya, Csaroda, ófehértó) az ófehértóihoz áll legközelebb. A XVII. századi festés nyomát a szentélyben nem találtuk meg. A reneszánsz festés maradványai azt bizonyítják, hogy a hajó középkori nyílásait sokáig (a XVIII. század végéig) megtartották. Feltételezzük, hogy a protestáns időszakban szükségtelenné vált sekrestyét már korábban lebontották. A szentélyben a festés teljes hiánya arra utal, hogy az itt megfigyelt 1. számú karzat már a kifestés időpontjában megépült. Ha feltételezésünk helytálló, akkor a sekrestyeajtó elfalazására már biztosan sor került a XVII. század közepéig, azaz az 1. számú karzat megépítésével egyidőben.

20 A XVIII. század végén, 1793-ban egy olyan jelentős átépítés történt, mely a középkori épület tömegét és részletformáit nagymértékben megváltoztatta. A hajó nyugati végfalát — a szögfelezőben álló támpillérekkel együtt — elbontották és a hajót nyugat felé 5 m-rel meghosszabbították. E hozzáépítés mértékét meghatározta az 1782-ben épült harangláb, amely még így is túlságosan közel került a templomhoz. Ebben a nyugati toldásban egy karzatot helyeztek el, melyhez külső karzatbejárót építettek s feljáratát minden valószínűség szerint fából készítették.

21 Ugyanez az átalakítás szüntette meg a középkori ablaknyílásokat a hajó déli falán. Ezzel egyidejűleg a déli falon három, az északi falon egy nagyméretű, kifelé enyhén rézselt, szegmentíves záródású ablakot nyitottak.

22 A szentély további átalakítására is 1793-ban került sor. A három középkori résablakot befalazták. Ennek oka az, hogy új karzatot helyeztek el egy, a korábbinál magasabb szinten. Ezt úgy oldották meg, hogy a középkori résablakot befalazták. Ennek oka az, hogy új karzatot helyeztek s ebbe a köpenyfalba eresztették be a karzattartó gerendákat. Ez a második karzat a hajó déli fala mellett is folytatódott, amit az ott lévő gerendafészek tanúsít. Éppen ezért, véleményünk szerint a 2. számú karzat megépítésekor bontották el a román kori diadalívet. 82