A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Janó Ákos: A fonó Szatmárban I.
ha a lányok nem akarták elfogadni az ajándékba adott orsót, eltörték, így az orsókapáskor történt töréshez hasonlóan ők is kettőt vettek érte a legénynek. Pátyodon karácsony előtti napon volt a guzsalytörő este. Ekkor a legények összetörték a lányok guzsalyait, hogy szebbet vehessenek helyettük. Azt sem várták meg, hogy a lányok lefonják guzsalyaikról a szöszt. Guzsalyajándékozás után is előfordult, hogy a lány összeveszett a legénnyel. Ez esetben a legénytől kapott guzsalyt vagy orsót visszaadta, guzsalyára másik szalagot kötött. A legény a visszaadott guzsalyt a térdére tette, eltörte és elhajította. A legények színes, virágos kalótyoló (csepűsodró) fakanalakkal is szoktak kedveskedni a lányoknak. A fakanál nyele kerek volt, mert ezzel könynyebben tudták a szöszt sodorni, mint a lapos nyelűvel. Ezeket a kanalakat más célra nem is használták. Mint a szalagot vagy orsót, hazamenet (kalótyolóból, sodróból) adták át a lánynak. A szerelmi kapcsolatoknak a fonóban az ülésrend és ajándékozások mellett egyéb jelei is voltak. Ha a legény a fonóba érkezés után sapkáját a lány guzsalyára tette, mindenki tudta, hogy komoly szándékkal van a lány iránt. A nagyobb lányok nem is szégyellték, sőt örültek a közeledési szándék minden jelének. Otthagyták a sapkát egész este a guzsalyon. Ha levették, a legény meg is sértődött: — Tán szégyelled, hogy odatettem? Panyolán minden szombat este tiszta zsebkendőt adott a legénynek a szeretője. Az elpiszkolódott zsebkendőt a legény visszaadta, a lány meg kimosta. A fiatalok a fonóban nemcsak egymás iránti vonzódásuknak, hanem ellenkező érzéseiknek is hangot adhattak. Ha a lánynak nem tetszett a legény, aki udvarolni akart neki, figyelmen kívül hagyta. A legény hiába szólt hozzá, a lány mindig a másik szomszédjával beszélgetett. Ha haragudott a legényre, ezt már annak érkezésekor is kimutathatta. Hátat fordított neki, beszélgetés közben sértő szavakkal illette. Ha a legény elment, s a lány kikísérte, így búcsúzott tőle: — Mához egy esztendőre is elvárlak! Sértés volt az is, s a legény értett is belőle, ha kínáláskor a lány ezt mondta: — Egyél, ne éhezz, mint otthon 16 . A közeledésnek, egymás iránti érzéseiknek különböző jelei és formái mellett különösen a lányok érezték szükségét annak, hogy a legények szándékairól, vonzalmáról más úton is meggyőződjenek. A lányok és legények összetartozását, kialakult párok esetében a szerelmi kapcsolatok tartósságát, várható fejleményeit játékos eszközökkel és különböző eljárásokkal kutatták. A fonás végén a guzsalyon lévő maradék szöszből a földön egyenlő oldalú háromszöget formáltak, annak egyik oldala a fonóban lévő egyik lányt, két szemközti oldala egy-egy legényt jelképezett. A lány oldalával szemközti szögben a szöszt meggyújtották és figyelték, melyik legény oldalán terjedt jobban a láng. Amelyik legény oldala felől hamarabb tüzet fogott a lányt jelképező szösz, a játék tanúsága szerint úgy hitték, az a legény szereti jobban a lányt 17 . A guzsalyra kötött szösz aljából a lányok három bábut sodortak, felállították azokat egy sorba és a két szélsőt egyszerre meggyújtották. A középső bábu egyik lányé, a két szélső egy-egy legényé volt. Az égő bábuk közül, amelyik a középsőhöz dőlt úgy, hogy az tüzet kapott tőle, megtudták, hogy az azt jelképező legény szereti jobban a lányt. 181 r
