A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Janó Ákos: A fonó Szatmárban I.
Nem voltam én sehol, csak tehozzád jöttem, Zöldre festett rácsos kis ablakod Egyre kopogtattam. Panyolán és Kérsemjenben csak annak a legénynek szólt a kidalolás, akinek szeretője volt a fonóban. A legény csak elhallgatta a nótát, sőt maga is dalolta, de a késedelmet a lány később sem hagyta szó nélkül. Előfordult, hogy a legény sürgős dolga miatt előbb nem mehetett, vagy mások 9 óra után is igyekeztek bekíváncsiskodni a fonóba. Ez idő után azonban csak álruhában, farsangos képében lehetett a fonót látogatni. A farsangosok nem maradhattak sokáig, kicsit szórakoztatták, ijesztgették a lányokat, azután továbbmentek. A legények szabad választásuk szerint felkeresve a fonót bekopogtattak a házba, s ha belülről azt mondták: — Tessék! vagy — Szabad!, egymás után léptek be az ajtón. A házilány fogadta őket: — Kerüljetek beljebb, foglaljatok helyet! Ha a szobában volt még hely, fel sem állt. Ha nem volt szék, a magáét adta át a legényeknek, ő meg gyalogszékre vagy az ágy szélére ült. Ügy font, ahogy tudott, de a kényelmesebb ülőhelyet illett átadni a vendégeknek. A sapkát, kalapot nem mindig vették le, hajadonfővel nem is illett belépni a fonóba. Kalapját vagy sapkáját a legény legfeljebb csak akkor vette le, ha már bent volt a szobában. A fejrevaló egyébként a férfi dísze, melegben az mégis a fogasra, ágyra vagy a szék karjára került. Tyúkodon a régi fonókban, ha a legénynek már nem jutott hely, földre terítette a gubáját és arra ült. Egyes falvakban a legényt nem a házilány, hanem a szeretője fogadta a fonóban. Elvette és az ágyra tette kalapját, sőt a székét is letörölte 15 . Másutt, ha megérkezett a legény, a szeretője csak lesütötte a fejét, mintha nem is jött volna senki. Megvárta, míg a legény odahúzódik hozzá, aztán már bizalmas beszélgetés alakulhatott ki közöttük. Ha idejében jöttek a legények, a lányok örömmel fogadták őket. Ha a vártak közül valaki mégis elmaradt, s a lány türelmetlen volt, az udvaron a favágító tőkéről forgácsot szedett, azt rátette a szeméthordó lapátra és meggyújtotta, hogy annak füstje odacsalja a legényt. Mikor a legények megérkeztek, a lányok nem hagyták abba a munkát. Beszélgetni kezdtek, s eleinte olyan játékokat játszottak, amelyek mellett a fonást is folytathatták. Ilyenek voltak a zálogos vagy felelgetős játékok. A fonóban a legények száma gyakran változott, de estéről estére létrejött az ott állandóan résztvevők szűkebb közössége, s ez sokszor a fonó egész időszakára állandósult. Ha csak néhány lány volt a fonóban, akkor is 6—7 legény vette őket körül. A lányok, a legényekre számítva, nem ültek nagyon közel egymáshoz. A legények megérkezésük után azonnal megkeresték azt a lányt, akit az előző estéken „kinéztek" maguknak, és igyekeztek melléjük húzódni. Ha a lánynak nem is tetszett a legény, ezt komolyabb ok nélkül nem illett kimutatni. Ha másnak tartotta is a helyet, azt a legényt kellett maga mellé engedni, aki előbb érkezett. Szeretője számára később is helyet szoríthatott. A legények pedig előbb-utóbb megérezték, kit lát maga mellett szívesen lány. Így minden lányfonónak kialakult a legénycsapata, s a legények a fonók időszakának végéig együtt maradtak. Minden pár külön kis szigetet alkotott a fonóban, s a párokat a 178
