A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Janó Ákos: A fonó Szatmárban I.

lálta: — Na, menjünk a fonóba! Erre a legények felkerekedtek, kivonultak, s nótaszóval indultak. A fonó kezdete után fél órával vagy egy órával már látogathatták a fonót a legények. Vagy „szokott" helyre mentek vagy oda, ahol „világot" láttak. A legnagyobb legényjárás 7—8 óra között volt, de 9 óráig is eltartott, míg minden legény megtalálta a maga fonóját, rátalált a lányra, akit keresett. Előfordult ugyanis, hogy a legény nem tudta, melyik fonóban van a lány, akit meg akart látogatni. Ilyenkor több fonóba is elment, vagy a falu minden fonóját végigjárta. Lehetőség volt ez arra is, hogy megnézzék, melyik fonóban kik vannak, hol mit csinálnak, hogy mulatnak, kivel szórakoznak a lányok, hogy aztán a látottakat maguk között megbeszéljék. Daloltak pár nótát, aztán továbbmentek. Ha az utcán összetalálkoztak, megkérdezték egymástól: — Hol voltál, hova számítottál menni? összebeszéltek, s többen indultak együtt milátni. Lehetőleg nem egyszerre, hanem egyenként, párosával vagy kisebb csoportokban mentek be a fonóba. Már az utcán, a kapuban, vagy az udvaron kialakították a csoportokat. Jó barátok vagy „egy fiatal — egy öreg" alkottak párokat. Azt is megbeszélték, kinek mi lesz odabent a szerepe, ki melyik lány mellé ül, kitől kap majd orsót. Ha nem akartak ottmaradni, ugyanúgy párosával vagy csoportosan hagyhatták el a fonót, mint ahogy érkeztek. így a házilánnyal, akinek a kikísérés feladata volt, külön-külön időt tölthettek. Azoknak a legényeknek, akiknek szeretőjük volt, nem illett milátni járni, vagy csak abból a célból látogathatták a fonókat, hogy a már hozzájuk tartozó lányt megtalálják. Az idegen fonókban nem is időztek sokat, csak illendőségből váltottak néhány szót, s hamarosan továbbmentek. De általában ők már előre tudták, mikor melyik fonóba megy a lány, ahova őket is várják. Csegöldön azt tartották, a 7 órai esti harangszóra a legénynek meg kell találni a lányt. Aki harangozás után ment a fonóba, „hugyos legénynek" tartották. 7 óra után Szamosangyaloson sem illett a fonóba menni. Csaholcon és Tisztaberekén csak 8 óra után nem fogadták szívesen a legényeket, míg Panyolán és Kérsemjenben akár 10—11 óráig is látogathatták a fonót. A más fonóba elcsavargott legény azonban itt is könnyen megkaphatta a lánytól: — Eredj vissza, ahol eddig voltál! A lány azzal is kimutatta a későnjövő legénnyel szemben nemtetszését, hogy egész este nem szólt hozzá, azonban másnap újra csak a fonóba várta. Leginkább elterjedt szabálya volt a fonónak, hogy a legények látogatása este 9 óráig történhetett. A később jövő legényt nemcsak hogy nem fogadták szívesen, de előfordult, hogy be sem eresztették a fonóba. — Ahol 9 óráig volt, maradjon továbbra is ott! — mondták a lányok. Túristvándiban a 9 óra után érkező legényt egy pohár vízzel kínálták, kimutatva, hogy a legény nemkívánatos számukra. Igen elterjedt szokás volt a kidalolás. Ez a területünkön széltében ismert és sokat emlegetett alábbi nótával történt: Nem eresztelek be kilenc óra után, Eredj oda, ahol eddig voltál, Te hűtelen betyár! Szamostatárfalván, Hermánszegen és környékén „Te kutya betyár", a Paládokon „Te paládi betyár" járta. Csak Kispaládon találtuk a nóta folytatását: 177