A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Janó Ákos: A fonó Szatmárban I.
A fonó Szatmárban I. A kender termesztésének és feldolgozásának Szatmárban több évszázados hagyományai vannak 1 . A kendermunkákkal való foglalkozás az önellátásra törekvő, a mindennapi szükségletet kielégítő, sőt a jövőre is tartalékoló gazdálkodási és háziipari tevékenység egyik legjellemzőbb és legáltalánosabb kifejezője volt. Az egyes munkafolyamatok elvégzésére munkatársulásokat hoztak létre, s a közös munkaalkalmak a társasélet lehetőségeit biztosították a résztvevők számára. A termesztéssel és feldolgozással járó társasmunkák, társasösszejövetelek a népi társadalom életének — néhány évtizeddel ezelőtt még külsődlegességeiben, szokásaiban is jól megfigyelhető megnyilvánulási formái voltak. A közösségi élet feltételei és a társadalmi érintkezések hagyományos rendje különösen a feldolgozással járó társasöszszejövetelekkel kapcsolatban alakultak ki. A munkával párosuló összejövetelek alkalmat adtak a szórakozási igények kielégítésére, a közös játékok gyakorlására, a szellemi hagyományok továbbélésére is. A kender termesztésével és feldolgozásával kapcsolatos társasmunkákat és társasösszejöveteleket alkalmunk volt még közvetlen megfigyelések útján tanulmányozni. Az 1950-es években a társasösszejövetéli formák jórésze még élő hagyomány volt, amelynek közösségi szokásai és egyéb megnyilvánulásai társadalmi igényekből táplálkoztak. A terület 31 községében végeztünk kutatásokat, amelyek célja a kenderrel kapcsolatos társasmunkák és -összejövetelek teljes rendszerének felderítése volt 2 . A társasösszejövetelek közül most csak a fonóval, mint a legszélesebb körre kiterjedő, legtovább élő, hagyományos társaséleti formával kívánunk foglalkozni. Ha teljes képet igyekszünk kapni a fonóról, nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak kulturális hagyatékát, azokat a népi irodalmi, népköltészeti és népzenei termékeket, a fonó hagyományos játékainak, dramatikus szokásainak emlékeit, a népi hitvilág és kultikus cselekmények maradványait, amelyek a fonó tartalmát, népi művelődési és hagyományőrző szerepét adták. Itt azonban csak azt a keretet, a közösségi életnek a fonóban megmutatkozó újabb szervezeti formáját próbáljuk meghatározni, amelyben maga a társaséleti tevékenység folyt 3 . A fonónak a népi társaséletben elfoglalt helyét és jelentőségét meghatározta, hogy ideje a mezőgazdasági munkák szünetében, a téli hónapokban volt. November elejétől vagy derekától tartottak a fonók farsang utoljáig. Hagyománytartó falvakban az összejövetelek megkezdésének ideje pontosan meghatározható. Pátyodon a Mindenszentek napi „kivilágítást" követő héten kezdték a fonóba járást. A fonó időszakának vége itt is a farsang utolja volt, de február első felében sokan már nem fontak. A lányok akkor is összejöttek a fonóban, ha egyiknek-másiknak már nem volt megfonatlan szösze. Kézimunkáztak, tollat fosztottak vagy egymásnak segítettek fonni. Ha a fonó tagjai közül valaki végzett a munkával, megkér168
