A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Molnár József: A félezer éves csengeri vásár krónikája
kintetni, s a taberna felállítására csakis oly egyénnek adatik ki engedély, ki a regale bérlő italát mérendi. Megemlíttetvén miszerint Lichmann Béniámnak a vásártéren tabernája áll fenn engedély nélkül, s abba ő maga a regalebérlő italát nem is méri, attól más korcsmárostól haszonbért húz, a jogtól ezennel eltiltatik s felkéretik főbíró, hogy nevezettet taberna elbontására intse meg, ellenszegülés esetében költségére hányattassék el. Végül az első pontra megjegyeztetik, hogy az abban elsorolt kedvezményben csakis a megnevezettek jelenlegi bódé tulajdonosai részesülnek, azon esetben, ha halálok bekövetkezne vagy pedig bódéját másra átruházná, ezen kedvezmény megszűnik." Az 1875. esztendőben a Sulyok családdal folyó pernek az ügye újra előhozódott. Június 8-án a gyűlés „össze lett híjva a közbirtokossági elnök úr által egyrészt a közbirtokosságnak a Sulyok Ádám által támasztott vásárvámi per tárgyában, ahol felvilágosítása nyomán abban állapodott meg a jelenlévő közbirtokosság (Szuhányi Lajos, Roxer Vilmos, Kerekes Ágoston, Kun József, Bihari Imre, Osváth Sándor, Bélteky Albert, Mauks István) miszerint célszerűbb lesz a Sulyok családdal ez ügyet barátságosan kiegyenlíteni, s erre nézve a legközelebbi tárgyalás alkalmával az ügyvéd úr kéretett fel, hogy a felperesi ügyvéd úrral e tekintetben magánúton magát érintkezésbe tegye, valamint birtokossági elnök úr és Kun József főbíró úr is felkéretett, hogy ha a Sulyok család részéről e tárgyban ajánlat tétetnék, azt magoktól vissza ne utasítsák, hanem kíséreljék meg az alkut, hogy azonban a közbirtokosság a legrosszabb esetre is elkészülve legyen, felkérte Tekintetes Roxer Vilmos urat, hogy a számadásokat 1836-ik évtől kezdve 1866 évig átvizsgálja, kivonatot tegyen és mióta a vásárvámjövedelem a regáléval tömegesítve kiadatott az előbbeni évekhez arányosítva állítsa össze s terjessze be használat végett a közbirtokossági ügyvéd úrhoz, ebbéli fáradság díjával, 100 azaz egyszáz frt állapíttatván meg, ha a számadások elkészítése csakugyan szükségessé válna." Július 6-án „A Sulyok családdal az egyesség megkötésére esetleg végleges eldöntésére megbízattak Szuhányi Lajos főfelügyelő, Kerekes Ágoston 62 , Képessy Gyula 63 , Mayer Károly és Kun József urak." 1875. március 18-i gyűlés jegyzőkönyvéből értesülünk, hogy „a vásárvámjogot követelő Sulyok család részéről jelenlévők az egyesség megkezdésével azon nyilatkozattal állottak elő, miszerint ha részükre háromezer frt követelési összegbe a kamatot is beleszámítva s az okozott perköltség 400 frt kifizettetnék, azon esetben hajlandók az egyességet megkötni. A Sulyok család által előterjesztett egyességre a birtokosság megbízottjai ajánlottak 800 frtot és 123 frt pedig mint a Sulyok-család által a vásári térnek megtérítését, mely a perköltségre számíttassék fel, szintén ajánltatott, mely a jelen volt családtagok által (Nagyiday Ferenc 64 , Sulyok László, Sulyok Ödön, Sulyok Ádám árvái gyámja Gyene Bertalan) el nem fogadtatott." Ezért a per tovább folyt s csak 1883. február 16-án tartott gyűlés irataiból tudjuk meg, hogy a „Sulyok-családdal folytatott pert a birtokosság elveszítette, a fizetés tehát küszöbön áll. Ezen összegnek, valamint az ez után fizetendő részlet által befizetett negyedes bérlő által befizetett öszszeg tétessék be mindaddig, és a szükségelt összegek erejéig a takarékpénztárba, a bevétellel Szuhányi Lajos úr bizatik meg, a kiadott takarékpénztári könyvecske pedig átadandó Mauks István pénztárnok úrnak." 1884. január 14-ig a Sulyok családdal való per a következő összeget emésztette fel: 152
