A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához
4. Kisvarsány-Hídér. 1963—64-ben az árvízvédelmi munkák bolygatták meg a települést, ahol Csiszár Árpáddal végeztünk hitelesítő ásatást. Az anyagot a vásárosnaményi múzeum őrzi: 64.5.1—13, 64.6.1—3, 64.11. 1—28, 68.14.1—19 csoportszám alatt felvett leltári számok alatt. 11 1957-ben kapott első ízben jelentést a nyíregyházi múzeum arról, hogy a Kisvarsány környékén megindult Tisza-gát építése alkalmával edényeket, csontvázakat és bronz depotleleteket találtak. A szakaszosan végzett munka 1963-ban ért el a Kisvarsány-Hídér lelőhelyre (5. ábra), ahonnan a 0 ponttal jelezve indul az a nyúlgát, amely a hídéri házsort védi az ártól. 1963—64 között készült el ennek a töltésszakasznak 400—700 m-ig terjedő része, amelyhez a földet a töltéssel párhuzamos, mintegy 10 m széles agyagárokból kubikolták ki. A terület az egykori ártérből kiemelkedő lapos hát, amely mintegy 20 m-re nyúlik az anyagárkon túl Ny-ra, azonban itt túllépi a védtöltés vonalát a helyszínen található cserepek tanúsága szerint. A település kiterjedése hosszirányban mintegy 600 m, szélessége 80—120 m között mozog. Az É-i oldalon egy megszűnt Tisza-mederre támaszkodik. A földmunkák nagyon szakaszosan folytak, ezért állandó megfigyelést nem lehetett biztosítani, bár Csiszár Árpád, a vásárosnaményi múzeum vezetője mindent megtett, hogy a lelőkörülményeket megfigyelje, azokat rögzítse, és az anyagot összegyűjtse. A leletösszefüggések megfigyelését zavarta az a körülmény, hogy a lapos kiemelkedés több népnek adott szállást az újkőkortól a XIII. sz-ig. Mint az ásatás során kiderült, a lelőhelyen az újkőkoron kívül a rézkor Hunyadi halmi csoportja, a korai bronzkor, a késő császárkor barbár anyaga, V— VII. sz-i településnyomok, illetve a X— XII. sz-i települések és azok elszórt temetkezései is megtalálhatók. A leletmentésre 1963 szeptemberében került sor, amelyet Csiszár Árpáddal közösen végeztünk. Munkahelyül az alapároknak azt a szakaszát választottuk, ahol a sárga altalajt még nem érték el. Itt jelöltük ki az első felületet, amely a szelvény 398—419 m-es szakaszára esett (6. ábra). Az első felületben 3 neolitikus gödör volt: A 350 cm átmérővel, В 180X90 cm, C, amelyből csupán egy kis rész maradt bolygatatlanul. Az A gödör leletanyagában képviselve van az íves vékony vonalú festés, a karcolt szegletes mélyítés, illetőleg a körömcsípéses durva kerámia. A formákban az alacsony nyakú félgömbös edény, a talpcsöves tál a vezető típus (7. ábra). A felület bővelkedett cserépanyagban, és más leletekben. Különösen gyakoriak voltak a cserépoldalból kialakított agyagnehezékek (9. ábra 2, 4) és a gömbölyű formájú orsónehezékek (9. ábra 1, 3, 5). Kapcsolataik miatt érdemelnek említést a durva kidolgozású edényperemek, amelyeken zegzugos vonaldísz látható (8. ábra 1, 2). Az anyagárok 425—450 m-es szakaszán, az 1. gödörrel megjelölt helyen obszidián raktárlelet került elő, a munkások elmondása szerint egy csomóban, 60 cm mélyen. A hitelesítés során annyit sikerült megállapítani, hogy kis mélységű gödörben 80 cm mélyen volt az obszidián. E gödör lehetett műhely raktári része is, mivel a környéken — amely az objektumhoz tartozhatott — igen sok obszidián rög és szilánk feküdt. A depotból a következő darabok kerültek a vásárosnaményi múzeumba: 1. ovális obszidián bomba, kéreggel bevonva, h: 21 cm (10. ábra 7); 2. ovális, kisebb rög, kéreggel bevonva, egyik fele csorba. A meglevő rész 13 cm hosszú, 7 cm széles (10. ábra 8). 3. Ovális töredék, kéregbevonattal, 10X7 cm (10. ábra 5). 4. Gömbölyded alakú rög, kéreggel, 5X4 cm (10. ábra 5). 5. Ovális rög töredéke, h: 9 cm (10. ábra 1). 6. Szabálytalan alakú, kéregbevonatos rög, 5X6 cm (10. ábra 2). 7. Részben kéreggel bevont, részben hasított obszidián rögök (10 ábra 3, 4). A darabok azt mutatják, hogy még nyers állapotban volt a lelőhelyen, készletfeldolgozás céljából, vagy csereeszközként. 10
