A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához
A szelvény 4. gödrénél feltüntetett részen több őrlő- és csiszolókő került elő. Az őrlőkövek cipó alakúak, a csiszolókövek szabálytalanok, részben baltacsiszolás nyomaival. A leletegyüttes 2 őrlőkövet, 4 csiszolókövet, 2 ütőkövet és 1 használt, töredezett kőbaltát tartalmazott. Valószínűnek látszik, hogy egy kunyhó használaton kívüli eszközkészletét találták meg. A telepnek ezen a szakaszán sok festékrög is volt. A kubikosok szerint a 2. gödör jelzésénél feltűnően sok fehér és rózsaszínű kő feküdt, kb. 10 kg súlyban, amelyet beszállítottak a múzeumba. A rögök mészkőfajták, és égetéssel nyerték belőlük a festésre használt meszet. Feltűnő, hogy a nyersanyag közel azonos darabokra törött (11. ábra). A 2. felület számos jelensége közül а В és К gödör sorolható az újkókorba. A В gödör szabálytalan, 160X150 cm átmérőjű. A gödör leletanyagában a formák között a félgömbös, a csőtalpas és a hengeres nyakú csupor a fő típus, sokszor dudoros, szegletesedé formában. A durva kidolgozású anyagban a hordóforma és a lapos kerek tálak vannak túlsúlyban (12. ábra). A gödör 150 db leltározott anyagából vékony falú cserép 75 volt. A díszítések között 10 db körömcsípéses (9,5%), 4 vonalmélyítéses (3,6%), és 6 db festett (5,9%) fordult elő, amely gyakoribb lehetett a találtaknál. К gödör. Szabálytalan alakú, elmosódott szélű gödör, amelynek töltelékföldjéből 60—70 cm között kerültek elő a cserepek a legbővebben. A savas talaj miatt az állatcsontok csak nyomokban maradtak meg, amelyek leginkább szarvasfogakkal voltak képviselve. A gödörből 140 cserép került leltárba, 80%-ban vékony falú. Körömcsípéses díszítést 19 db-on (13,7%), vonaldíszt 4 cserépen (2,9%) és fekete festést 10 cserépen (7,7%) találtunk. A gödör anyaga azonos összetételű, mint а В gödöré (13. ábra), amelyben a fekete festékköteg-díszítés a legjellemzőbb (13. ábra 4, 6, 12). A szerszámanyagból kiemelkedik egy kaptafa alakú kőbalta (13. ábra 2). III. felület. Jelenségei közül két objektum újkőkori (14. ábra). Az 1. gödör 140X160 cm átm. volt, 80 cm mélyen kövek, paticsok feküdtek. A paticsok alatt 15— 20 cm-re kevert talajt találtunk, és az altalajt 120 cm mélyen értük el. A leletanyagból egy cipó alakú őrlőkő érdemel említést. 2. gödör. Ovális alaprajzú kemence, kiszolgáló gödörrel (14, 14/a ábra). A gödör hosszabbik átmérője 160, a rövidebb 100 cm. Az É-ra néző kemence szegletes forma, s a tüzelőnyílás felé keskenyedő. H: 54, szé: 34 cm. A tűzhely a jelenlegi felszín alatt 54 cm-re feküdt. Földbe vájt típus, a folyamatos tüzeléstől oldala kiégett. Felmenő fala 16 cm magasan látható volt, és ívéről ítélve kupolás lehetett (14. ábra). A belőle előkerült leletanyag azonos a lelőhely többi anyagával. A felületen a 3. jelzésű helyen hasonló kemence feküdt, azonban a hozzá tartozó gödröt a munkások már korábban elhordták, így alaprajzát pontosan megállapítani nem lehetett. A lelőhely többi szakaszával kapcsolatban Csiszár Árpád tett megfigyeléseket. Különösen sűrűn települtek a terület legmagasabb pontján, az 50—80 m-es szakaszon, ahol tömegesen jöttek elő a cserepek. 50—0 pont között 9 helyen rajzolódott ki neolitikus gödör alakja, de a gépesített földmunka miatt ezeket megmenteni nem lehetett. 5. Kisvarsány-Gubéri legelő. A töltés építésekor előkerült szórvány és a hitelesítő feltárás anyaga a vásárosnaményi múzeumban van, a 68.20.1— 90, 68.26.1—14, 68.27—40, illetőleg a 68.52—53, 55, 57. csoportszám alatt leltárba vett anyagban. A lelőhely a kisvarsányi nyári gát 0 pontjától 300 m-re esik Vásárosnamény irányában (5. ábra). A kis magaslat az egykori Tisza-meder mellett terül el. A nagyobb belvizek miatt a gátépítéshez ismételten innen vitték a földet, és gyakran kerültek elő leletek. A területen 1963-ban kisebb felületet is nyitottunk hitelesítés céljából, ahol újkőkori anyag csak szórványosan jelentkezett a bronzkorban illetőleg a X— XI. sz-ban sűrűn lakott területen. 1967-ben újból innen magasították a töltést és a földmunkáknál talált festett cserepeket Baksa Jánosné a vásárosnaményi múzeumba szállította. Az igen gazdag anyagból a festett töredékek tartanak számot a legnagyobb érdeklődésre (15. ábra). 1967 júniusában a bejelentést követően 11
