A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Püspöki Nagy Péter: Rovásírásos emlékeink olvasásának elvi kérdései - Püspöki Nagy Péter: Prinzipielle Fragen des Lesens unserer Runenschrift-Andenken

3. Csallány Dezsőnél (NyírÉvk. III., 76—9.): László királybánt kevetét itt tartaccsák észt... Szelim-bék császár itíjártábon ... A fenti két olvasattal szemben a harmadik, a Csallány-féle „László királybánt kevetét" új változat indoklása sem írástani, sem pedig értelmi szinten nem áll helyt. A király szó után következő )( rovás jel, melyet Németh ö-nek, Pais e, é-nek olvas, a szövegben! több ízben előforduló „B" rovásjeltől nem csak „árnyalatban" különbözik. Ugyancsak kétes a király szavat követő második rovásjelnek „NT" ligatúrává való nyilvánítása. A feliratban szereplő „T" képzése ugyanis nem rokonjellegű az „ANT", vagy az „NT" ligatúrának Telegdi-, Kájoni- és Dési-féle közismert ábrázolásaival. A felsorolt forrásokban szereplő ligatúrákban, ugyanis az „N" rovásjele mindeniütt megőrizte a szabályosan ívelt alakját. Ezzel szemben a korastaratinápolyi felirat vitatott rovásjele a „T" határozott tört vonalakból áll. A Németh-féle olvasatban szembeötlő a hosszú magánhangzók feltételezett ugratása, ami kétségtelenül ellentétben áll a rovásírásos emlékeinkben kimutatható szabállyal, hogy a hosszú magánhangzókat mindenkor jelölni kell. Ezzel szemben a Pais-féle olvasat minden ilyen hibát kiküszöböl, s úgy paleográfiai, mint nyelvi szemszögből kifogástalan, értelmes szöveget ad. A szóban előforduló „R" rovásjel problémáját — amely a másolatban hiányosan látható, mint a „T" colligatuma — teljes mértékben feloldja a Dennschwam-féle másolat ponltatlansága, melyet alább még további három példán is igazolunk. A helyesbített királybán olvasat értelmi indoklása még gyengébb lábakon áll, mint a paleográfiai magyarázat. Ha ugyanis a feltételezett bán fogalom Bélai Barnabásra vonatkozna, akkor a követ neve után volna a helye, nem pedig a király szó szomszédságában. Hitelesnek tehát a Pais-féle olvasatot kell tekinteni. A Németh-féle váratták szó olvasatában mindössze csak az első rovásjel okoz problémát, mert ezen a helyen valójában az „I" rovásjele áll. Pais a kérdéses szót járattak-nak olvassa. Az első rovásjel kivételével a Csallány javasolta itttaríaccsak а felrovott jelekből nem olvasható ki. A Pais-féle változat tehát a legindokoltabb, mert másolási hibát a felirat utolsó előtti szavában is találunk, melyben az „A" rovásjel alakját hibásan másolta le Hans Dernschwam. Ebben az esetben pedig az „I" és „J" alaki szempontból könnyen eltéveszthető rovásjelek elírásáról van szó. A harmadik jelentős kétség a rovásírásos „I?TBN" jelcsoport olvasatában mutatkozik meg. A Németh-féle olvasatban „itt tében", a Csallány-félében „tttjdrtában". Pais e szóval nem foglalkozott. Németh olvasatának erénye az, hogy nem rugaszkodik messze az eredeti betűszámtól, de értelmetlen, Csallány olvasatának pozitív oldala az önmagában vett értelmes volta, hibája viszont a ligatúrafelfogásán alapuló reális jelállománytól való eltávolodása. A szövegkörnyezet alapjára Csallány olvasatát is hibásnak kell nyilvánítani. I. Szelim szultán Konstantinápolyban ugyanis nem járt, hanem székelt. A megoldás nehéz. A Dernschwam-féle másolat pontatlanságáról már három ízben meggyőződhettünk (a királyért, járatták és a száz szavakban). A jelcsoport első jele ligatúra és ez okozza a problémát. A ligatúra alapjele „I". Ha a kapcsolt jelét rovásos „L"-nek vennénk — amihez a másolat alapján nem. kell sok fantázia —, akkor talán nem volna helytelen az Hüben olvasat, amely egyaránt fedezi a betűk számát, a hangzóugratási szabályokat, sőt tökéletesen beillik a szövegkörnyezetbe is. Csallány Dezső módosított olvasatait nem fogadhatjuk el, mert mindhárom eset42