A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Benda Kálmán: Kálló vára 1607–1608-ban

belőle követközni, valami szabadságunk és állapatunk kisebbítésével nem lészen, jó szívvel szolgálunk. Valaki azért más párti rend (értsd: nem katona), az kereskedők közül s mind penig az ő fölsége birtoka alatt valók közül, ki kállai fizetésen nincsen, az б fölsége harmincadját, bátor bejöjjön Kallóban is, megadja. De minthogy az vitézlő rend széles ez világban azféle vámtul, harmincadtul szabados, sőt ez helyben is soha ez szokás nem volt, magokat arra nem kötelezhetik. Mert noha igen kevés az б kereskedések, de minthogy ő fölsége fizetése ritkán jő, lehetetlen, hogy némelyek éhhel hagyja magát meghalni, hanem sok fáradtsága után, ha mi keveset kaphat nyavalyás, legyen nagyobb tekinteti a köztözséreknél, kik ő felségének nem szolgálnak, hanem reménségek csak az kereskedés. Az mi az másik dolgot illeti, most adminisztrátor uram kívánsága szerint próbálja meg, mi haszna lehetne ő fölségének az itt való kocsomában, de ea conditione, hogy ide mireánk ember megunta borát ne hozza és mi iccénkkel mérje, az szerint, az mint eddig éltünk vele, az vásárbíráknak az б ítéletek rajta lévén, kik б fölségének és ennek ez helynek hitösök; sőt jómódjával, jó ok alatt, б fölsége, ha ugyan kocsomát kezdett, itt is engedünk neki ilyen okkal, hogy annak is bizonyos ideje legyen, ez fölött az vitézlő rendnek is kocsomálásának bizonyos ideje legyen, hasonlóképpen kapitán uraménak és hadnagyokénak is, melyről való derék végezésünket hallasztjuk palatínus urunknak őnagyságának alájövetelére."

39 Hogy hogyan végződött a Kamara és a kallói őrség közti vita a vámok kérdésében, hogy a kocsmáltatási jogra vonatkozóan elfogadták-e a vitézek javaslatát, mely szerint az év bizonyos hónapjában az uralkodó (a Kamara), más hónapokban a tisztek, megint másokban a katonák borát mérjék a kocsmákban, nem tudjuk. Valószínű azoirban, hogy a kallói vitézek anyagi helyzete az elkövetkező években sem javult, ahogy a vár felszerelésének modernizálására, erődítményeinek kijavítására sem került belátható időn belül sor. A füleki őrség akár valamennyi végvári vitéz nevében elmondhatta volna, amit magáról írt: „Többire csak koldulással kell élnünk. Ha így marad, kénszeríttettünk sokan elbujdosnunk, mert ez helben nem ítéljük, hogy így élhessünk."« Benda Kálmán 77