A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Benda Kálmán: Kálló vára 1607–1608-ban

1. Mindennemű rendeket, igasságokat, szabadságokat azon állapatban nádjuk, azt mint most találtunk, mind huszárvárat és az piac azhul vagyon palánkával együtt, az várátul el ne szakasztassék. Az nemes és polgári rend maradgyanak az régi szabadságokban, az vitézlő renddel egyetemben, kik az rác városban vadnak fizetettének. 2. Száz lovasnak és száz gyalognak a príma Mártii magyarországi királytul fizettessék, és becsületek lészen. Mihent peniglen az Ur Isten Kassára viszen bennünket, mingyárást, az mint egyéb végházokban, az kállai vitézeknek is az szerint fizetések leszen hórul-hóra. 3. Valamint az több végházi vétézeket de restantáis contentáll fejedelem és az ország, az szerént az kállai vitézeket is."

11 A hópénz fizetése itt — ahogy másutt is — fontos feltétele volt a meghódolásnak: a végváriak nagy szükségben és pénztelenségben voltak. Ezért Dóczyék jelentésükben külön is kérték Thurzóékat, hogy a fizetéshez szükséges pénzt teremtsék elő. „Kérjük Kegyelmeteket és Nagyságtokat — olvassuk a már idézett 23-i jelentésben —, hogy az mi fogadásunk szerint pénzt és a zászlókat készítse Kegyelmetek és Nagyságtok az vitézeknek, száz lovasnak és seáz gyalogosnak, mert ha Isten onnét, az hová indultunk, megtérét — (Kallóból a biztosok Szatmár várába mentek) — velyünk együtt követeket küldenek Kegyelmetekhez és Nagyságtokhoz az fizetésért." Thurzó és Forgách március 3-án jelentették Mátyás főhercegnek Kalló vára meghódolását, egyszersmind föl térj esztették Fekete János vicekapitány, Gyulai János és Tar János hadnagy, Nagy Vince porkoláb és a tizedesek esküjét.

12 Dóczy és biztostársai Kallóból február 24-én mentek az erdélyi határon álló fontos Szatmár vára hódoltatására. Miután a vár kapitánya, a meghalt fejedelem unokaöccse, Bocskai Miklós és az őrség az országgyűlésig mindennemű hódolást visszautasított, három napi próbálkozás után visszatértek Kassára, ahová március 4-én érkeztek meg.

13 Közben a meghódolt várakban összehívták a katonaságot, leltárba vették a katonai felszerelést és az élelmiszert. Kalló várában március 1-én fejezték be mindkettőt, a számbavételnél tehát a biztosok közül senki nem volt jelen. (Azt sem tudjuk, ki volt az az irnok, vagy inkább mustramester, aki a német nyelvű leltárat összeállította.) A leltár és a zsoldjegyzék március 3-án érkezett lovas küldönccel Kassára, s a királyi biztosok 5-i jelentésükhöz csatolták. Azt már Dóczyék jelentéséből tudjuk, hogy a várban sem búza, sem bor — a két legfontosabb tartalékélelem — nem volt. A leltár tanúbizonysága szerint azonban a tűzfegyverek dolgában is gyengén álltak. A várban mindössze 11 különböző kerekeságyú volt s ezek is többnyire kis kaliberűek, egy és másfél fontos kő- és vasgolyókkal. Csak a sarokbástyákon álló 4 tarack volt komolyabb: ezek 16 fontos lövedékre készültek, lőszerkészletük azonban csak 217 kőgolyó volt, (csövenkint kereken 54 lövés, ami bizony nem sok). Ezenkívül 127 szakállas puska, 21 gascogne-i és 12 csavarzáros puska képezte a tűzfegyver-felszerelést. Az egykori német gyalogság úgy látszik fegyverzete egy részét hátrahagyta: 17 mellvértet és rohamsisakot, továbbá mintegy 100 különböző dárdát és alabárdot. Az 1607-es tényleges őrség, a magyar gyalogság és a huszárok felszerelése egyéni tulajdont képezett, ezt nem vették leltárba. Megemlíthetjük még az ostrom visszaveréséhez szükséges ostromkoszorúkat, láncos golyókat, tüzes bunkókat és szurkos karikákat — nem volt belőlük sok és nem is voltak jó állapotban — és ezzel a leltári felsorolás végére is értünk. Bizony 160*Нэеп Kalló vára nem 70