A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Benda Kálmán: Kálló vára 1607–1608-ban
100 hajdú, azaz magyar gyalogos, 100 huszár és 12 tüzér, illetve az ágyúk karbantartásához szükséges mesterember. 7 Havi zsoldjuk magyar forintban: Kátay Mihály kapitány személyi fizetése: 100, száz lovas utáni kiegészítés 62, 30, kémek fizetésére 10 Ft. Két hadnagy, két trombitás és egy dobos együttes zsoldja: 50 Ft. A 120 német gyalogos zsoldja (fejenként 7 Ft 4 krajcár) összesen: 888 Ft; a 100 huszáré (fejenként 4 Ft 25 krajcár) összesen: 425 Ft; a 100 magyar gyalogosé (fejenként 2 Ft 82 krajcár) összesen: 282 Ft; a 12 tüzéré 110 Ft. A végső összeg: 1937 Ft.8 A szabadságharc idejéből mindeddig nem került elő kimutatás Kalló vára őrségéről, ismerjük azonban a királyi biztosok rendeletére 1607. március 1-én készített név szerinti kimutatást. (Ld. Függelék 1. sz.) Ekkor száz magyar lovast és száz gyalogost vettek számba — a vár őrsége tehát a korábbihoz képest a felére csökkent. 1608 tavaszán azonban — Rákóczi Lajos egy alább idézendő levele szerint — már ismét 200 lovas és 200 gyalogos szolgált a várban, s ugyanezt a számot találjuk egy 1608 őszén készült kimutatásban is, ez utóbbi még 9 tüzért is említ. Együttes havi zsoldjuk 1386 magyar forint. 9 A korábbi állapothoz képest a leglényegesebb különbség tehát, hogy német gyalogság nem volt a várban. Dóczy és biztostársai február 22-én érkeztek Kálióba. A vár Bocskai által kinevezett kapitánya, Rákóczi Lajos, az ismert történelmi család sarja, az 1607. február 12-én erdélyi fejedelemmé választott Rákóczi Zsigmond unokatestvére volt. Régi vitéz katona, aki azonban politikai pártállását elég könnyen változtatta; nemrég még Bocskai embere, ekkor már erősen Rudolf király kegyét kereste. A biztosok érkezésekor azonban Rákóczi Lajos nem volt Kallóban, a meghalt fejedelem holttestét kísérő gyászmenettel Erdélyben tartózkodott. Fekete János vicekapitány némi gondolkodás után bebocsátotta a várba a biztosokat és tárgyalásba kezdett velük. De idézzük Dóczyéknak Kallóból február 23-án este 9 órakor kelt jelentését. „Tegnap, hála Istennek, ide Kallóba érkeztünk. Mindgyárást, noha Rákóczi Lajos uramat nem találtuk itthon, dolgunkhoz kezdettünk. Váltig ostromlottuk. de tegnap semmit nem végezhettünk vélek. Ma is napot-napestig mind traktáltunk vélek, de utoljára látván az igazságot és az közönséges jót, ő felségének négy órakor dély után alázatosson fejet hajtottak és a várat megadták. Az vicekapitán, gyaloghadnagy, porkoláb, tizedesek és drabantok ő felségének az hívségre megesküdtek, az reverzálisok is immár kezemnél vagyon. Az inventárium is elkészül, úgy mint az hadiszerszámokrul. Borok, búzájok nincs. Micsoda conditiókra kelleték mennünk az várnak megadása előtt, ebből az megincludált levélbül bűvebben megérti kegyelmetek és nagyságtok." 10 A jelentésben említett kötelezvény így hangzott: „Mi Dóczy András de Nagy Lucse, Bars vármegyének főispánja, magyarországi koronás királyunknak tanácsa és az Fölső-Magyarországában választott commissáriusa; Kellemessi Mihály és Bornemisza Miklós, az országiul választott commissáriusok. Adgyuk mindeneknek tudtára az kiknek illik, ez mi levelünknek rendében, hogy ha valami bántások lenne az ittvaló kállai vicekapitán uramnak, hadnagynak, porkolábnak, az több vitézekkel egyetemben Rákóczi Lajos uramtul azért, hogy ők az Kalló várát ő fölsége római császár urunknak, magyarországi koronás királyunknak felül megnevezett kapitányjok híre nélkül megadták, tehát tartozunk ő kegyelmeket a magyarországi királlyal és az Magyarországgal mindenek ellen megoltalmazni. Kiről ez mi levelünket pecsétünkkel és kezünk írásával megerősítvén adtuk. Actum in arcé Kalloviensi, die 23. Februarii anno 1607. 69
