A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Benda Kálmán: Kálló vára 1607–1608-ban

Kalló vára 1607-1608-ban Ahogy Koroknay Gyula nemrégiben megjelent tanulmányában tisztázta, a kallói várat az 1570-es években építette Rueber János felső-magyarországi főkapitány, a török ellen, végvárként.

1 A vár történetét azonban inkább csak az 1610-es évektől kezdve ismerjük.

2 Éppen ezért talán nem lesz érdektelen, ha néhány — a vár történetére és felszerelésére vonatkozó — adatot ismertetünk a Bocskai szabadságharcot követő két évből. Az 1606-os bécsi béke értelmében, a felkelők kezén lévő Magyarország — kivéve a Bocskainak „jure hereditario" juttatott négy felső-magyarországi megyét — visszatért a király, Rudolf hűségére. A királysághoz visszakerülő keleti országrész átvételére Mátyás főherceg, az országnak az uralkodó által kinevezett kormányzója, 1606. december 7-én Thurzó Györgyöt és Forgách Zsigmondot jelölte ki királyi biztosi minőségben. Utasításuk különösen Kassa városának és a váraknak azonnali birtokbavételét kötötte a lelkükre, s meghagyta, hogy aki a hűségesküt leteszi, eddig viselt tisztségét tartsa meg a megyékben és a várakban egyaránt.

3 A királyi biztosok azonban még el sem indultak, amikor december 29-én meghalt Bocskai István, s mivel törvényes fiú utódja nem volt, ezzel a számára átengedett területek is visszaszálltak a magyar korona fennhatósága alá. Erre 1607. január 16-án Mátyás főherceg kiterjesztette Thurzó és Forgách megbízatását Ugocsa, Bereg, Szatmár és Szabolcs megyék, Szatmár, Kalló és Tokaj vára felesketésére, egyszersmind utasította a biztosokat, hogy azonnal induljanak el Kassára. Január 27-én kelt újabb utasításában pedig harmadik biztosként melléjük rendelte Dóczy Andrást, Bars megye főispánját.* A biztosok megvárták míg február 3-án a gyászmenet Bocskai holttestével elindult Kassáról Erdélybe, s február 7-én érkeztek Felső-Magyarország fővárosába, ahol a megyék által választott ideiglenes kormányzó, Mágóchy Ferenc fogadta őket. A február 11-ére Mágóchy által már korábban összehívott felső-magyarországi rendek (a megyék és a városok küldöttei) 12-én hűséget fogadtak Rudolf királynak, s Bocskai halálával a királysághoz visszatérő három fontos vár, Tokaj, Szatmár és Kalló átvételére és őrségének felesketésére pedig biztosokat küldtek ki. Vezetőjük Dóczy András, az uralkodó embere volt, tagjai pedig „az országtul választatott" Kellemessy Mihály, Bocskai egykori tanácsosa, most a Mágóchy mellett működő kormányzótanács egyik tagja, a rendek részéről pedig Bornemisza Miklós.

5 A biztosok először a tiszai átkelőre vigyázó Tokaj várába mentek, melynek kapitánya Desewffy János volt. Desewffy arra hivatkozva, hogy a várat csak az országgyűlés utasítására adhatja át, vonakodott meghódolni. Háromnapi tárgyalás után mégis engedett és február 20-án az őrséggel együtt letette a hűségesküt

6 Tokajban dolgukat elvégezve, a biztosok Kalló várának vették útjukat. Kalló a felső-magyarországi, másként kassai főkapitányság hat vára közt nagyságrendben a negyedik helyet foglalta el. Előtte volt Szatmár, Tokaj és Szendrő, utána önöd és Diósgyőr. A négy vár őrsége általában egyenként 300—500 fő közt változott, időnként nagy ingadozásokkal. A Bocskai-szabadságharc előtt, 1604 elején Kalló őrsége — a kapitányon, hadnagyokon és a vár gazdasági igazgatásához szükséges személyzeten kívül — 332 fő volt. Fegyvernemként ez így oszlott meg: 120 német gyalogos és 68