A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Püspöki Nagy Péter: Rovásírásos emlékeink olvasásának elvi kérdései - Püspöki Nagy Péter: Prinzipielle Fragen des Lesens unserer Runenschrift-Andenken
E műtöredéken tapasztalhatjuk a megfejtés minden nehézségét és a kellő hoszszúságú hírközlő sor szükségességét. Amint láthatjuk, a helyes olvasáshoz nem elegendő a betűk hangértékének ismerete. Ezeket a műtöredékben jelölt latin hangértékekben magyar nyelven adtuk meg. Olvasata: „VigyázZ, NeHoGy VaLaHa szentségtelen kezekkel a törTÉNeTeK FoRGó kerekéhez nyúlj." Kölcsey: Parainesis. Csaliány olvasata ugyanazokon a paleográfiai hibákon alapszik, amelyeket válaszunk 1. és 2. szakaszában már többször kifogásoltunk (a megokolatlan betűsokszorosítást). Konkrétan a nem indokolható paleográfiai beavatkozásokon (túlzott rekonstrukció) és e szemlélet létrehozóján, a ligatúrák helytelen értelmezésén alapszik. Számadatokba vetítve: Szőke István az eredeti feliraton 16 jelet látott, Németh Gyula a fényképen 16 jelet látott, Franz Altheim szintén a fényképen 16 jelet látott, (15+1-et, amelyből az utolsót elhagyta) Csaliány Dezső ugyanazon a fényképen 35 rovásjelet, továbbá 11 latin betűt, valamint 8 arab számjegyet, összesen 54 írásjelet látott. A rovásjelek számát összevetve a fenti megfigyelőikkel arra a következtetésre jutunk, hogy Csaliány a karácsonfalvi feliraton valóságosan felrótt jelek kétszeresénél három jellel többet látott. Márpedig sem Németh Gyuláról, sem Franz Altheimról nem állíthatjuk, hogy a rovástípusú írások paleográfiájában járatlanok lettek volna. Véleményem szerint a felirat nagyobb rekonstrukciót, mint amilyet már Altheim rajta végrehajtott, nem viselhet el. A pontos érvelés kedvéért megjegyezzük, hogy a felirattöredéknek Csaliány Dezső tanulmányában közzétett fényképén (NyírÉvk. III., 43.), a rekonstrukciós rajzán feltüntetett 1—^2., 19—23. jelc*eportot egyáltalában nem lehet megtalálni. A 7—16-os csoportban pedig a valóságai betűvéseten kívül а kövön látható valamennyi pattanás, karcolás, mélyedés betűjelként van feltüntetve. (A szerző rekonstrukciója a NyírÉvk. III., 46. látható.) Állításaink igazolására — Csaliány Dezső tanulmányából idézve — közöljük Szőke István eredeti rajzát, Franz Altheim rekonstrukcióját, az «redeti felirat fényképét és Csaliány Dezső ábráját is (6—8. ábra). Az olvasat helytelenségének bizonyítása a közöltek után már nem szükséges. Végül pedig megjegyezzük, hogy a latin betűs karcolat a „Kevi Katicza 1459" paleográfiai képzése a közölt formában nem felel meg a XIII— XV. századi írástani követelményeknek (7. ábra). B) A margitszigeti rovásirásos kőtöredék kétes értékével már mások is foglalkoztak. (Élet és Tudomány, XXVI., 1971., VI. 25. az 1202. és 1234. lapon.) László Gyula professzor egy, a témával kapcsolatos beszélgetésünk alkalmával közölte és ennek megjelentetéséhez is hozzájárult, hogy egykori egyetemi hallgatótársa, Szabó József annak idején nyíltan beismerte, sőt hangoztatta, hogy ezt a feliratot a tréfa kedvéért hamisította. C) A radocsányi kőbalta ügyét viszont nem kerülhetjük meg szó nélkül. Csaliány Dezső ezt a kései kőkorszak végéről származó — mint a régész szerző maga mondja, Cucuteni A-típusú — leleten látható karcolásokat magyar rovásemléknek tekinti. A 48
