A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Püspöki Nagy Péter: Rovásírásos emlékeink olvasásának elvi kérdései - Püspöki Nagy Péter: Prinzipielle Fragen des Lesens unserer Runenschrift-Andenken
f oly ó-ként való olvasását nem fogadhatjuk el, mert a kérdéses csoportból hiányzik az olvasathoz szükséges két betű, az „S—A", ahol az „Á"-t hosszú volta miatt éppen jelölni kell. A neveket pedig még a ligatúrákban sem szokás rövidíteni, különösképpen akkor nem, ha már egyéb magánhangzóugratás is zavarná az érthetőséget. Továbbá ugyancsak vitatható Csallány másik feltételezése, hogy a harmadik betűcsoportban szereplő rovásírásos „F" ligatúra, amely egyben a rovásos „Ly" betű rögzítője is. Ez olyan állítás, mintha a latin írásrendszerben azt akarnánk bizonyítani, hogy az „EF" betűkapcsolatot maga az „E" betű is kifejezi, mert az „E" betű teljes alakjában megtalálhatjuk az „F" betű ugyancsak teljes alakját. Ilyen elmélet elfogadása annyit jelentene, hogy FERENC helyett elegendő ERENC-et írnunk. Amint ez lehetetlen a latin írásban, éppen úgy lehetetlen a rovásírásban is. Sajnos Csallánynál ez a helytelen szemlélet több esetben is előfordul. Cáfolatát a Magyar Nyelvben közlésre kerülő, a rovásírás eredetét vizsgáló tanulmányunkban adjuk meg. Csallány „Viság folyó" olvasatát nem fogadhatjuk el, mert ezt a magyarázatot nemcsak a rovásjelek javításával, hanem főképpen azok számának bővítésével érte el. Az ilyen eljárásra pedig nem elegendő az olyan érv, hogy „egyedül Csíkszentmárton megett találjuk az ingoványos Fiság (Viság) folyót. (I. h. 73. o.) Továbbá az adott szövegkörnyezet sem kedvez a „Viság folyó" olvasatnak, különösen ha a megelőző szót is figyelembe vesszük. A szöveg első szavát, az URNK-at is csak abban az esetben olvashatnánk VáRONK-nak, ha a rovásírásos „N" és „O" jelének egyetlen jellel való ábrázolásának elméletét elfogadnánk. Mivel ez az elképzelés a fenti „EF" betűkapcsolat analóg esete, a magyarázat a megadott okoknál fogva ugyancsak értelmetlen. AZ URttNK olvasat VáRONK-kal való helyettesítése további ellentmondást is tartalmaz: ez esetben ugyanis hiányzik a hosszú „A" rovásjele, amit a felirat szerzői a hangugratási szabály értelmében a szövegben mindenütt jelöltek; fogván, százegy, Mátyásmester, kovác3, csinálták stb. Határozottan szembeötlőbb a Csallány-féle olvasat zavaros jellege, ha a negyedik betűcsoportot, a „GVAN"-t is megvizsgáljuk. A szerző ezt „egván''-шк olvassa, ami szerinte ingoványt jelent. Ezzel szemben a Németh-féle olvasat egyszerű „fogván" hangzása — az első két jel a megelőző szóból — nem igényli a betűk módosítását sem, sőt a teljes felirat tartalmi hangulatába remekül beillik. A következő betűcsoportot, az ötödiket Csallány „így íronk"-nak, Németh „írnoq"ként olvasta. Csallány e megoldásának második részét elfogadhatjuk egy kis módosítással: „íronk 2 " formában. Eredeti olvasata a már tárgyalt ligatúra szemléleten alapuló konstrukció. Csallány ugyanis a jelcsoport első betűjét háromszor olvassa: először „l"-nek, másodszor „Gy"-nek, harmadszor ugyancsak „l"-nek. Ezt a tényt igyekszik ugyan elkendőzni, hogy a második „1" betűt a rovásos „R" alakjában ligatúraként szeretné felismerni. Megfeledkezik azonban a szabályról, hogy a hosszú magánhangzókat a rovásírásban jelölni kell, másodszor önmagával kerül ellentmondásba, mert ha nem az első jelet olvassa „l"-nek ismételten, hanem mint állítja, az „R"-ben lát ligatúrát: „így írónk", úgy az ő felfogását követve a szerinte váronk-nak hangzó első betűcsoportot „uiáronk"-nak kellene olvasni. Megjegyezzük továbbá, hogy eltekintve a ligatúrák olvasási szabályától, a feliratban határozott különbség van az „I" és a „Gy" rovásjele közt. Ugyanis az „I"-t alkotó rovásjel szárát a két repülő vonal jobb-bal irányú lejtéssel metszi s egymástól nagyobb távolságban van. Ezzel szemben a feliraton szereplő „Gy" rovásjel törzsét metsző két repülő vonal lejtési iránya fordított (bal-jobb), sőt a két vonal egymáshoz határozottan közelebb van, mint az „I" jel esetében. A két jelet már csak ezért sem olvashatjuk „I"-nek is, meg „Gy"-nek is, hanem csak egyszer és kizárólagosan „I"nek, s így a helyes olvasat „írunk 2 " vagy „íronk 2 ", ami Németh Gyulával szemben cse40
