A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Püspöki Nagy Péter: Rovásírásos emlékeink olvasásának elvi kérdései - Püspöki Nagy Péter: Prinzipielle Fragen des Lesens unserer Runenschrift-Andenken
mivel pedig a kísérletező türelme elfogyott, a folytatást már latin betűkkel jegyezte fel: „Fejérvárat ezer hat száz ötven ötben". A felirat olvasatát lényegében helyesnek tartjuk, de szükségét látjuk az eredeti felkutatásának, amelyen végrehajtott paleográfiai vizsgálat után a hitelesség teljes bizonyosságát is megnyerhetjük. B) A szepsiszentgyörgyi töredékes exlibris hitele kétségtelen. Csallány olvasata: „... ad Gergely könyve" helyes. Megerősíti ezt a könyv harmadik tulajdonosának — ugyancsak töredékes — latin nyelvű bejegyzése is: A(nn)o 17(3?) successit in Possessionem (!) Gregorii... Gregorius" — „ ... Gergelyt követően a könyv tulajdonosa ... Gergely volt." 2. Csallány tevékenységének egyik fő jellemzője, hogy minden ez ideig publikált és elolvasott rovásos szövegemléket ismételten, az eredeti olvasottal szemben, részben vagy teljesen újraolvasott. Mivel minden tökéletes írásrendszer jeleivel leírt szöveg csak egyféleképpen olvasható helyesen, ezért a rovásírás hitelének érdekében vizsgálat alá kell vetnünk a régi és új olvasatok helyességét. Telegdi-féle Rudimenta kiadásáig (1598) a felsőszemerédi rovásemléken kívül (1482) a következő megfejtett és hiteles rovásírásos feljegyzéseket ismerjük: A) Székelyderzsi tégla (XIII. sz. ?). B) Csikszentmihályi felirat (1501). C) Konstantinápolyi felirat (1515). D) Bögözi felirat (1480—1530). További emlékeink szógyűjteményes jellegűek: Marsigli rovásnaptára (a XV. sz vége), Szamosközinél felbukkanó rovásszavak (1578 és 1604), ezért elemzésünkben nem foglalkozunk velük. A homoródkarácsonfalvi felirattal, melynek megfejtését nálunk csak Csallány kísérelte meg, a következőkben foglalkozunk. Szöveg jellege miatt azonban foglalkozunk a Rudimenta megjelenése utáni korszakból származó énlakai felirattal is, valamint a felsőszemerédi felirat ügyével. Megjegyezzük, hogy a Rudimenta kiadását, az 1598-i esztendőt a rovásírás történetében határkőnek tekintjük, amely a rovásírás élő használatának időszakát választja el a reminászcencia és a kuriozitás hanyatló korszakától. Döntő elemzés alapját tehát csak a mondott évet megelőző korból származó emlékek képezhetik. Csallány egyes állításait a fentebb megjelölt sorrendben külön-külön vizsgáljuk meg: A) A székelyderzsi tégla karcolatának ez ideig két — az alapelgondolásban megegyező — elfogadott olvasata volt. Az első Pais Dezsőé: „Miklós (és) Dezs (Derzs) apapap" (MNy. XXVIII., 274—7). A második Németh Gyuláé: „Miklós Derzsi pap" (A magyar rovásírás. 1934. 4—6). Jakubovich Emil értelmezése a „Miklós zsidó pap" (MNy. XXVIII., 264—7) helytelen, mert a második jelcsoport ligaturája mellett figyelmen kívül hagyta az „R" rovásbetű vitathatatlanul felrótt jelét. Csallány olvasata ezzel szemben így hangzik: „Miklós-kántor papatya — 1431'' (NyírÉvk. III., 51—4). Interpretátorunk olvasata a megelőzőktől lényegesen eltér. Megvizsgáljuk tehát, hogy miként jutott az idézett új olvasási változathoz. A tégla eredetijéről készült fényképen látható rovásjelek rajza és Csallány Dezső tollrajza közt lényegbevágó eltéréseket tapasztalhatunk. A szerző ezt úgy indokolja, hogy „a téglalap felülete egyes részekben megkopott és a rovásjelek összefüggései csak figyelmes vizsgálat után állapíthatók meg, és így egyes jelek elkerülték a megfejtők figyelmét" (NyírÉvk. 52.). Állítása sajnos nem fedi a valóságot, mert már az első pillantásra élesen elkülönülnek a nyers tégla simításakor keletkezett gyűrődésvonalak és az. égetés előtt bevésett — az egész tégla felületén egyenletes mélységű — rovás jelek. A gyűrődésvonalak és a rovásjelkarcolatok közti szembeötlő mélységkülönbség egyaránt felismerhető Sebestyén és Németh kiadásában. 37
