A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Püspöki Nagy Péter: Rovásírásos emlékeink olvasásának elvi kérdései - Püspöki Nagy Péter: Prinzipielle Fragen des Lesens unserer Runenschrift-Andenken

Rovásírásos emlékeink olvasásának és egy ismeretlen írásrendszer megfejtésének elvi kérdései (l. rész) A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyvében az elmúlt években Csallány Dezső tollából a magyar rovásírással, valamint egy további megfejtetlen írásrendszer emlékeivel kapcsolatban számos közlemény, tanulmány és megfejtési kísérlet jelent meg. A kiadott anyag tárgyi szempontból nagy jelentőségű, mivel íráselméleti és írástörténeti vonatkozásaiban nemzetközi méretekben is figyelemre méltó körülményeket tár fel. A kérdéses anyag, amely a szerző szerint a magyar és az avar rovásírás emlékeiből áll, tulajdonképpen két teljesen önálló forráskörre épül. A források egyik csoportja a magyar rovásírás újabban felbukkant vagy újraolvasott emlékeiből áll. A források másik csoportját egy ez idő szerint még ismeretlen és megfejthetetlen írásrendszer első szövegemlékei képviselik. Tekintettel a múzeum évkönyveiben közzétett anyag említett jelentőségére és országos viszonylatban közismert voltára, az alábbiakiban Csallány Dezső legfigyelemreméltóbb közléseit íráselméleti, paleográfiai és módszertani vizsgálat tárgyává tesszük. Mivel a szerző munkái íráselméleti szempontból két teljesen önálló csoportot képeznek, ami a források jellegének természetes következménye, ezért vizsgálatunk is két önálló fejezetre oszlik. Csallány Dezső munkamódszereit, a magyar rovásírásról kialakított véleményét legjobban akkor ismerjük meg, ha a tevékenységében világosan elhatárolható három alapirányzatát: 1. a magyar rovásírás új, hiteles emlékeinek kiadását, 2. a régebben hitelesen megfejtett rovásemlékek újraolvasását és 3. az új emlékek kétes értelmezéseit külön-külön részletes vizsgálat tárgyává tesszük. 1. Csallány Dezső vitán felül álló érdemének kell tekintenünk a gyulafehérvári és szepsiszentgyörgyi rovássorok, valamint a gyulafehérvári rovásábécé kiadását. Ezeket az emlékeket Herepei Jánostól, a szegedi múzeum munkatársától kapta. (Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve III. I960., 99—103., a továbbiakban: NyírÉvk.) A) A kiadóban felmerült a gondolat, hogy nem hamisítvány akadt-e a kezébe? Tény, hogy az 1655-ös évre utaló gyulafehérvári bejegyzés betűtípusai határozottan sajátos jellegűek, sőt ugyanabban a könyvben feljegyzett rovásábécében több hibás jelet is találunk („L" és „Sch", „Ü" és „V" cseréje, hibás „Z"). A felsorolt észrevételek — véleményünk szerint — csupán csak arról tanúskodnak, hogy a feljegyzés már nem a rovásírás élő gyakorlatának idejéből származik, hanem kései emlék. Keletkezését úgy magyarázhatjuk meg, hogy Portsaimi András kéziratos könyvének végébe valaki — egy véletlen folytán kezébe került és érdeklődését felkeltő — rovásábécét másolt be. Az ábécé használatát azonnal ki is próbálta, amit a bejegyzés tartalma egészen valószínűvé tesz: írtam sent Mihály havának tizen harmadik napján, Sent Kereszt emelésekor, 36