A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Erdész Sándor: Adatok a magyar kígyótisztelethez
Véleményünk szerint éppen a kigyőkőnyalás epizódja fűzi egy típusba az említett mondáinkat. E mondatípus közös szüzséjét az alábbiak, szerint állíthatjuk fel: A. Egy ember az erdőben mély gödörbe esik, melyben kígyó (sárkány) tanyázik^ B. Az ember — a kígyót (sárkányt) utánozva — kígyókövet nyal, hogy az éhségét és szomjúságát eloltsa. C. A kígyó (sárkány) több év után megszánja az embert. Miután hallgatást fogadtat vele, hazabocsátja. D. 1. Az ember megszegi fogadalmát. A kígyó rejtekhelyét elárulja a falubelieknek. A falubeli emberek összefognak a kígyó elpusztítására. A kígyó elmenekül. D. 1. Az ember megszegi a fogadalmát. A kígyó rejtekhelyét elárulja a falubeliekembernek. Az idegen nem más, mint a garabonciás diák, aki a szökött lovát, a sárkánykígyót keresi. A garabonciás a sárkánykígyót kikényszeríti a gödörből. A fejébe kantárt vág. A garabonciás a sárkánykígyó hátán a fellegeikbe lovagol. Mondatípusunk А—В epizódja szinte teljesen azonos az AaTh 672 D (A kígyó köve) mesetípussal: Egy paraszt beleesik egy gödörbe és meglát egy kígyót, aminit egy követ nyalogat. A paraszt utánozza a kígyót és élelem nélkül életben marad. E mesetípusnak észt, szlovén, horvát és lengyel változatairól tudunk. Itt jegyezzük meg, hogy hiedelemmondáink között van egy rokon típus is, mely arról szól, hogy a garabonciás diák a sárkánnyá vált kígyót keresi, majd megtalálása után megnyergeli. 183 Azonban ebben a mondacsoportban a kígyókő nem szerepel. e) A kígyókő alakja és színe. A nép különböző nagyságú, de sajátos színű kaivicsokat tart kígyókőnek: „Kis gömbölyű, mint a márványgolyó, csak attul nagyobb. Olyan fehér színe volt." 184 „A csúszókő állítólag galambtojás nagyságú, a szivárvány minden színében játszik.'* 185 „A kígyókő szivárvány, áttetsző." 18 6 „Libatojás nagyságúra is felfújták." 18 '' „Ujjnyi hosszú volt és sárgás májszínű, hosszában olyan lyuk volt benne végig, hogy vastag madzagot keresztül lehetett volna rajta húzni, ezenkívül keresztben is volt rajta négy kisebb lyuk. Valószínű, valamilyen régészeti emlék." 138 „A kígyók egy ... lyukas követ csinálnak." 188 „Bikktetejéről gömbölyded, fehér, sima, csaknem áttetsző kovakövet szoktak hazahozná, kígyófújta kőnek mondják. 188 „Ezt a kígyókövet magam is láttam. Nagysága olyan, mint egy verébtojás, csak az a különbség közte, hogy ez a kő igen gömbölyű, fejér színű és olyan vérér formák látszanak rajta." 181 Szívós Béla véleménye szerint „a kígyókő valami őskori ékszer lehetett, kőből, agyagból, vagy kagylóból, mint ahogy a kőbaltát tudvalevőleg megteszik mennykőnek, emennek is orvosi erőt tulajdonítván," 1 ^ Gönczi Ferenc behatóan foglalkozott a kígyókővel. Megállapítása szerint a nép egy bizonyos kvarcfajtát tart kígyókőnek. Jellemző erre, hogy színtelen, áttetsző és üveghez hasonló. A kőben törések csillognak és hajszálvékony vöröses vagy fehér' szín ragyog benne. Ez a kő általában galambtojás nagyságú. A kavics a víz sodrása következtében nyeri el a gömbölyded alakját. Gönczi hét darab ilyen fajta kígyókő fényképét közli. 193 A fentiekből láthatjuk, hogy kígyókőnek tartják mindazokat a természetben — többnyire kígyók által lakott erdős, hegyes vidéken. — található, általában ökölnyinél kisebb kavicsdarabokat, amelyek formájuknál, színüknél fogva szokatlanok és rendkívüliek, és az emberek érdeklődését esztétikailag is felkelthetik. A magyar néprajztudomány művelői közül már számosan foglalkoztak a kígyótisztelettel, többen a varázserejű kígyókőnek is külön dolgozatot szenteltek. 18 * A szerzők elsősorban „az egy követ fújnak" szólásunk értelmezésére törekedtek, s a moiv öanivalójuk alátámasztására saját gyűjtésű mondákat és a hiedelmeket közöltek. A 178
