A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Erdész Sándor: Adatok a magyar kígyótisztelethez

kígyókőről különösen Hermann Antal adott alaposabb elemzést és történeti áttekintést. Wlislocki Henrik ír arról, hogy a néphit szerint kígyókő található a fehér kígyó fején, illetve ilyet visel koronaként a kígyókirály. A kígyókövet a korábbi időikben a nemes emberek ainany- és ezüstfoglalatban amulettként a nyakukban viselték.

195 Wlislocki több hasonló kígyókirály-koronát ír le.

196 A kígyókő, minit vagyontárgy a középkori végrendeletekben (például Bethlen Gábor testamentumában) is előfordul.!" A kígyókőfúvás hiedelmével a környező népek folklórjában.

1 csak elvétve,

198 s többnyire más formában találkozunk. Hermann írja, hogy: „A délszlávoknál nem találtam nyomát a kígyókőnek, de igen az északiaknál, kikhez valószínűleg genmám hatás következtében jutott. Talán a szlávok által került hozzánk, ámbár a mi rokonainknál is láttunk analógiát."

199 Valóban, a kígyó (sárkány) fejében (szemében) található kígyókőről több német mondát ismerünk: A jurakígyó fejében fényes drágakő van; az indiai kobna fejében található méregkő a sebre rakva rátapad és a mérget kiszívja;

200 a sárkány lefejezése után a fejből ki lehet venni a sárkánykövet.

201 A német (kígyómondák a kígyókirály koronáját is kígyókőnek tartják.

202 Ezek aiz adatok, melyek számát tovább szaporíthatnánk, a kígyókőfúvás hiedelmét tekintve éppen a germán hatás ellen szólnak, mivel a német néphitben többnyire a fejben' termő kígyókő szerepel. A magyar néphit a kígyókövet különös (gyógyító) varázserővel ruházza fel. A kígyókőhöz kapcsolódó hiedelmeket a kígyókő keletkezéséről szóló népi felfogás alapján két részre kell osztanunk. A kígyó fújta kőről szóló mondáink, hiedelmeink igen változatosak, széleskörűen elterjedtek, éppen ezért a „kígyó fújta kő" véleményünk szerint magyar etnikai sajátosságot képez. A kígyó fejében termő kígyókővől, a kígyókirály koronájáról már nem mondhatjuk el ugyanezt, mivel ez a felfogás a német néphitben gyakoribb, s ezért is ezt a hiedelmet közvetlen vagy közvetett átvételnek kell tartanunk. Meg kell még jegyeznünk, hogy a kígyó fejére vagy farkára fújt kígyókőről szóló hiedelmek átmenetet képeznek a kígyókő keletkezésével kapcsolatos két népi felfogás között. A kétféle eredetű kígyókő — használhatóságát tekintve — azonos: ember- és állatgyógyító szernek, rontás elleni védőeszköznek; szerencsét és gazdagságot hozó, s láthatatlanná tevő bűvös erejű tárgynak tartják. Más típushoz tartoznak azok a mondáink, amelyekben a sárkánykígyó és az ember kígyókövet nyal. E mondatípus záróepizódja arról szól, hogy a garabonciás diák az elszökött lovát, a sárkánykígyót felkutatja és megnyergeli. E dolgozat keretében nem foglalkoztunk azzal a — széleskörű változatokkal rendelkező — magyar mondakörrel, melynek „a garabonciás diák a kígyóból lett sárkányt keresi" típuscímet adhatnánk. Több változat előkerülése esetleg alátámaszthatja azt a nézetünket, hogy a két mondacsoport közötti rokonság nem véletlen, vagyis a kígyóköves változatunkat „a garabonciás diák sárkánykígyója" altípusának kell tartanunk. * * • A magyar kígyókultusz három kígyótípushoz, a közönséges kígyóhoz, a fehér kígyóhoz ós a sárkánykígyóhoz fűződik. A bevezető részben rámutattunk arra, hogy a magyar kígyótisztelet kialakulásához nagymértékben hozzájárultak a környező népek hagyományai. A magyar kígyómondák és kígyóhiedelmek jó részén német és balkáni hatás érződik. Jelen alkalommal, a „közönséges kígyó" témakör egyes alfejezeteinél már utaltunk a szomszédaink hasonló hagyományanyagára, összefoglalásul csupán azokat a — magyar kígyókultusz részeit alkotó, közönséges kígyóra vonatkozó — meséket, mondákat, hiedelmeket kívánjuk számba venni, amelyek kialakulása — 179