A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Erdész Sándor: Adatok a magyar kígyótisztelethez
két adatot ismerünk. Balassa Iván egyik karcsai mondája arról szól, hogy útközben az úr felveszi, majd a szájába veszi a kígyó fújta követ. A kocsistól kérdezi: „Te Jancsi, latol te engem?" „Nem, nem látom én" — válaszol a kocsis. Majd kipróbálás végett a kocsisnak adja át, s az is láthatatlanná válik addig, míg a szájában tartja. Más alkalommal a kocsis újra elkéri. A szájába veszi és örökre eltűnik az úr szeme elől. 175 Dégh Linda újdombrádi (Szabolcs m.) gyűjtésében ezzel teljesen megegyező mondát találtunk. c) Drágakő a kígyó fejében. A magyar kígyómondák ós kígyóhiedelmeik túlnyomó többsége szerint a kígyókövet a kígyók fújják. Viszont ismerünk olyan elképzeléseket is, melyek szerint a kígyókő a kígyó fejében keletkezik. Hasonló felfogás szerint bizonyos bókák fejében békakő terem. Már itt elöljáróban megemlítjük, hogy ez a hiedelem a szakirodalomban fcobrakőnek nevezett hiedelemkörhöz kapcsolódik, melyre vonatkozólag másutt is, különösen a német nép hiedelemvilágában gazdag analógiát találunk. Ismerjünk meg néhány hazai példát: Kígyókő. „Szegény Kálmán" című népmese hősnője bemegy a hodályba, hogy a csecsemőjével ott éjszakázzon. „De viszonba ott meg olyan állat feküdt benn, hogy egyik hodály végitül a másikig írt a farka. Mer juhász, gulyás, csikós, mindenkit mán kiirtott az egy állat. Sárkánykígyó vót." Az asszony megöli a kígyót, s ezért a király őt gazdagon megajándékozza. „Mer egy nagy láda kincset is adott nekijek. Pínzt. Hát megírdemelte az asszon, mer hát mi vót abba a fejbe is! Hát több vót minit két láda arany abba a fejbe. Meg osztán megmentette az egísz országját az az egy asszon." A mese utáni beszélgetés során a következők hangzottak még el: „A kígyónak a fejében mi van?" „Arany." „Minden kígyónak?" „Nem mindegyiknek, csak a sárkánykígyónak." „A sárkánykígyó miben különbözik a másiktól?" „Mer az repül." 176 Wlislocki Henrik ír arról, hogy az erdélyi kincskereső „tudósok" olyan kígyókövet használnak, amelyik a fehér kígyó fejéből való és apáról fiúra öröklődik. 177 Békakő. Hermann Antal írja, hogy a néphitben a kígyókővel teljesen rokon természetű a békakő, mely a varangy fejében van. A bókakőnek gyógyító és élethoszszabbító erőt tulajdonítanak. „A szepesi Békató békáiról azt hiszik, hogy belükben aranyszemek vannak." 17 8 Szendrei Zsigmond a békakőről hasonló hiedelmet közöl: „A béka belső részeibői kikerült békakő érintésével minden bajt meggyógyít, tagot forraszt, lehasítja a szemről a hályogot, zárat, lakatot nyit, könnyű szülést biztosít, láthatatlanná és sérthetetlenné tesz, szerelemre gerjeszt." 17 9 d) A sárkánykígyó és az ember kígyókövet nyal. A magyar mondaanyagban találunk egy csoportot, amelyben ugyancsak a kígyóról, s 'annak mágikus erejéről van szó. Az ide tartozó mondákban a sárkánykígyó és az ember kígyókövet nyal, hogy az éhségét és szomjúságát megszüntesse. Az alább kivonatosan két mondát ismertetünk: A szegény ember fát szedeget az erdőben. Egy szomszéd falubeli ember társul szegődik. Találnak egy mély gödröt, melyből hűvös levegő áramlik kifelé. „Lehajlik jól az ember. Lehasalt, úgy letérgyelt, ű kukucskált belefele. Két tenyéri t kétfelőrül letette, kukucskál; a másik meg olyan huncutságbul meglökte. Belezuhant a gödörbe. Ez megijedt, ez a másik ember, hazaszaladt, emezt otthatta. Hát ez, szegény, mikor leesett ű arra a rejtekre, hát ű nagyon megijett. Nem törte össze magát, fel bírt állani. Csak látja, hogy valaminek a szeme úgy világít, a sarokbul ki, mint a lámpa. Hát ű még előbb úgy vette, mintha lámpa lett vóna. De eccer, még jobban józanodott ű kifele, eccercsak odanéz. Látja, egy kegyetlen állat. De annak úgy ragyog a szeme, éppen, mint a lámpavilág. — Istenem, mi ez? De nem szólt, se a' nem szólt hozzá, se eme' nem szólt hozzá. Hát, mi lesz most velük? Felkötitek reggel; ott vót az állat is, ott vót ű is. De nem szóltak egy176
