A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Erdész Sándor: Adatok a magyar kígyótisztelethez
an — a boszorkánypereken kívül — csak karcsai adataink vannak. Egy 1709-ben lefolytatott Borsod megyei boszorkányperben arról esik szó, hogy a tanúk megfigyeltek egy kígyót: „Amint a patak partjára ment, a kígyó Asszony Emberré vált." 12 5 A Rába melletti Borbác községben (1740) egy boszorkány kígyó képében a tűzhelyen feküdt. Agyonverték a kígyót, s kilökték a hóra, a kígyó reggelre mégis eltűnt. 126 Egy Zala megyei boszonkányperben (1741) a tanúk szerint egy beteg ember, közvetlen a halála előtt azt kiáltotta, hogy Györké Panna kígyó képében szopta a lábát. 127 A Zemplén megyei Liszkán (1754) kígyót találtak a liszteshordóban. A kígyót fa közé szorítva megfogták. Midőn a fejét csizmasarokkal szét akarták nyomni, a kígyó hirtelen eltűnt a szemük elől. 128 A karcsai monda szerint egy legény, a botot a bal kezébe véve, három kígyóvá változott boszorkányt vert ki a házból. 129 Ugyancsak Karcsán jegyezitek föl, hogy a kígyó halálos álmosságot bocsátott a kerülőre; a gulyás azonban (éjfél után egy óráig) nem hagyta elaludni a komáját. Miután az álmosság elmúlt, a kerülő balkézzel rálőtt a kígyóra. A kígyó helyén halva találtak egy boszorkányos asszonyt. 130 Említettük, hogy a boszorkány másokat is állattá tud változtatni. A kígyóvá változtatás (elátkozás} nem ritka a népmeséinkben. Az AaTh 330 (Kígyókirályfi) típusú mesékben általában egy elátkozott fiúról vagy leányról van szó, akinek bizonyos ideig, vagy egy meghatározott, megváltó cselekedetet elvégző személy megjelenéséiig kígyóalakban kell maradnia. Ezt a kígyót azonban a mesemondók nem „közönséges kígyó"-nak, hanem riasztó külsejű, mitikus kígyószörnynek tartják. A hiedelemmondáinkban a „kígyóvá változtatás boszorkány által" motívum nem szerepel. Viszont a lóvá változtatás a „megpatkolt boszorkány" hiedelemkörből annál közismertebb. 131 A lóvá tesz kifejezés eredete is ebben a hiedelemkörben rejlik, s a népi hitvilágunk keleti elemei közé tartozik. Tudjuk, hogy a magyarországi boszorkányhiedelmek jórészt nyugati eredetűek, melyek a középkori boszorkányperekkel — a boszorkányság tényét vizsgáló kérdésekkel és a tortúrákkal kicsikart vallomásokkal — honosodtak meg hazánkban is. 132 Nem kétséges, hogy az állattá változás hiedelmének az a formája, amely szerint a boszorkány tetszése szerint állattá, tehát kígyóvá is változhat, nyugatról veszi az eredetét. A boszorkány kígyóvá változásának hiedelme, különösen a német, francia, angol és ír hagyományokban) igen. elterjedt. 133 10. KlGYÓVARÁZSLÁS A természetfeletti képességgel rendelkező „tudósok" között nemcsak patkányűző, nyájat szétzavaró vagy összetartó boszorkányos emberek találhatók, hanem kígyóvarázslók is. A kígyót felküldik, vagy felteszik a fára. Ha nem hívják le, a kígyó ottmarad és éhenvész. Egy szolnoki boszorkányperben (1734) a tanú elmondja, hogy egyszer Tóth Gergelylyel a szőlőben dolgozott. Észrevették, hogy egy bokorban kígyó van. „Eredj fel, szegény pára!" — mondta Tóth, mire a kígyó felkúszott a szilvafára. Csak este hívta le a fáról, ezekkel a szavakkal: „Na, szegény pára, eredj, menj el!" 13 * Egy magyarhermányi (Erdély) hiedelemmondában a pásztor fogott egy kígyót és feltette egy oszlop tetejére. „Innen neked elmenned nem szabad!" — mondta neki. A kígyó ott pusztult el. 13 5 A német folklórban igen gyakoriak a kígyó varázslatról szóló mondák. Közös tartalmuk a következő: egy község határában veszedelmesen elszaporodnak a kígyók. Jön egy idegein, aki vállalkozik a kígyók elpusztítására, miután biztosították arról, hogy nincs közöttük fehér kígyó. Botjával kört húz, s a körben, tüzet rak. Majd fütyölni kezd, mire sereglenek a kígyók, s belemennek a tűzbe. Végül megjelenik a kígyókirály, a démonikus fehér kígyó, s megtámadja a kígyóvarázslót. Az embernek si170
