A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Erdész Sándor: Adatok a magyar kígyótisztelethez

van szó, vagyis arról, hogy a balladahős a hozzátartozóit sorra próbára teszi; a kígyóról csak azért beszél, hogy megtudja: ki milyen hűséggel van iránta?™ A másik változatcsoportbao nem fiktív, hanem valódi, kinccsé változott kígyóról van szó: a balladahős meglepetéssel látja, hogy a kebeléből kivett kígyó kinccsé változik. Hazánkban elsőnek Ortutay Gyula foglalkozott a „sasi kígyó" balladával. Megállapítja, hogy „A szerelmes hűségéről való meggyőződésének ez a próbája, a szerelmes elszántságának ez a megnyilatkozása nemcsak az európai, de még az afrikai epikumanyagban is megtalálható."39 Dános Erzsébet a kígyó kinccsé változásának motívumát — Ortutay nyomán — délszláv hatásnak tartja, megemlítve, hogy: „Nálunk ez a mozzanat a legtöbb változatban már elkopott, de aizéirt itt is, ott is megtalálható."

40 összefoglalásul a „kígyó az ember kebelében" motívumról elmondhatjuk, hogy eredetét tekintve két csoportja van,. Az egyikben, vagyis a fabulában a kebelébe veszi elem dominál, s a fabula ma már csak szólásokban él. A másikban, vagyis a „sasi kígyó" balladatípusban, melynek eredete a XVI. századra vezethető vissza, a kebelébe bújt elemmel találkozunk. 3. A HÁLÁTLAN KfGYÓ Ezt a mesetípust Berze Nagy és Kovács Ágnes — a magyar változatokban egy gyakran ismétlődő meseformulára való tekintettel — „A világ hálája" jelzettel látták el.

41 Berze Nagy a mese típusképét az alábbiak szerint foglalja össze: „Kő alól kiszabadított kígyó szabadítóját meg akarja ölni; ennek könyörgésére a dolgot bírák ítélete alá bocsátja. A bírák is állatok, melyek az ember kárára ítélkeznek. Egy róka, melyet a bajba jutott ember ígérettel megvesztegetett, a kígyót ravaszsággal újra a kő alá juttatja, de jó cselekedetéért maga is hálátlanságban részesül."** A magyar mesekincsből négy ide tartozó változatot ismerünk.« A mesénkhez legközelebb álló párhuzamokat a Balkán-félszigeten találjuk meg. Egy török (Vidin, Bulgária) népmese arról szól, hogy a veszedelmes kígyó egy fára menekült. A fa alá szalmát hordanak, hogy a kígyót elégessék. Egy pásztor vállalta, hogy elviszi és másutt elengedi. A kígyó útközben meg akarja enni a jótevőjét. Bírót keresnek. Az ökör és a fa a kígyónak ad igazat. A róka tanácsolja, hogy a pásztor a zsákban levő kígyót vágja földhöz. A pásztor így megöli a kígyót, majd elfogja a rókát és a bőréből bundát csinál.

44 Egy görög változatban a paraszt kimenti a kígyót az égő bokorból. Az a nyakába tekeredik és meg akarja enni. Előbb egy sovány gebét, majd egy öreg öszvért kérnek fel bírónak. Mindkettő a kígyónak ad igazat. A róka azzal a feltétellel vállalta a bíráskodást, ha a kígyó lemászik az ember nyakáról. Tanácsára az ember agyonveri a kígyót. Az ember fizetségül tyúkok helyett a vadászkutyáját hozta a zsákban, s a rókát megölte.« A török mesekatalógus 48. típusa (A kígyó és az ember) arról szól, hogy egy vándor megment egy kígyót a tűzhaláltól. A kígyó meg akarja marni az embert. Megállapodnak, hogy három döntőbírót megkérdeznek. A fa és a szarvasmarha a kígyó szándékát jogosnak tartja. A róka ráveszi a kígyót, hogy bújjon be egy zsákba, s így az ember megöli a kígyót.« A magyar és a balkáni változatok között mindössze egy motívumkülönbséget találunk : nálunk ugyanis a kígyót nem tűzből, hanem kő alól mentik ki. Az előző részben már utaltunk arra, hogy a hálátlan kígyó (AaTh 155) mesetí162