A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Erdész Sándor: Adatok a magyar kígyótisztelethez

E dolgozat keretében kísérletet teszünk a kígyókultusz magyar sajátosságainak megállapítására. A kéardés az, hogy a kígyótisztelet nálunk mibeo különbözik más népek hasonló hagyományaival szemben, illetve a magyar kígyótisztelet kialakulását a népi hiedelemvilágunk elemei és a különböző interetnikus hatások mennyiben segítették elő. A magyar kígyókultusz a közönséges kígyóhoz, a fehér kígyóhoz és a sárkánykígyóhoz kapcsolódó hiedelmek, mondák és népmesék összességéből áll. A vázolt cél elérése érdekében vizsgálódásunkat mindhárom témakörire ki kell terjesztenünk és az egyes témakörök alapos rendszerezésével és analízisével kell foglalkoznunk. Jelen esetben csupán a közönséges kígyó témakör vizsgálatára szorítkozunk, aonál is inkább, mivel a fehér kígyóhoz és a sárkánykígyóhoz fűződő képzetekkel alkalmunk volt másutt foglalkozni.

13 1. KÍGYÓ AZ EMBERBEN Nemcsak hazánkban, hanem egész Európában elterjedt az a hiedelem, hogy a kígyó belemászik az alvó emberbe, a nyitott száján keresztül. Az ember, midőn felébred, érzi, hogy valami van benne. Erre vonatkozóan nézzünk meg néhány magyar hiedelmet: a) „Ezelőtt a pataki réten rengeteg kígyó volt. Egy gazdag juhász élt ott, csak egyetlen fia volt neki. Elaludt a fiú а mezőn, а szája nyitva maradt, belecsúszott egy kígyó. A fiú dagadt mindig, a hasa nőtt. Odakerült az apjánál egy vándorlegény. Azt mongya egyszer a gazdának: «-Gazduram, maguknál nagy baj van! A fiú bajáit maguk nem tudják, de én tudom. Adjanak egy kötelet, forraljanak fel egy zsétár (rocska) juhtejet. Legelább 5—6 liter legyen!-« Mikor minden megvolt, mindenkit kiküldött a házból. A fiút két lábánál fogva felakasztotta a gerendába, a zsétárral а tejet letette а földre а fiú feje alá és а fiúnak megmondta, hogy a száját jól nyissa ki. Az apró kígyók hullottak a tejbe. Rengeteg kijött a fiúból. Meg is szabadult a bajától, makkegészséges lett" (Paszab).

1

* b) Az ember tejet ivott, majd később, mikor elaludt, a kígyó belebújt. Az embert fára akasztották, tejet tettek alá, s a kígyó kijött belőle (Diószény). 16 c) „Ha a kígyó bement az emberbe, kibe kígyó ment, felkötötték lábánál felfelé és tejet forraltak és elejibe, a szája elé tették lábasba. A gőz ment a szájába és arra kijött a kígyó" (Pusztina, Moldva).

16 d) A gyermeket nem fektetik a földre, „mert félnek, hogy a kígyó megérzi s szájába, illetőleg a gyomrába bújik. Ha a kígyó a gyermek szájába bújt, tejet forralnak, azt sajtárba öntik s a gyermeket a gőze fölé tartják, hogy a kígyó kibújjék belőle" (Göntérháza, Göcsej).

17 e) „Az egyik lány tejet evett a mezőn, utána lefeküdt és elaludt az árokparton. Az árokparton ott ólálkodó kígyó a tejszagra bebújt a lányba a száján keresztül. Midőn felébredt a lány, észrevette, hogy valami van benne. Panaszkodott és nemsokára megtudták, hogy kígyó van benne. Valaki azt javasolta, hogy egy tálba forralt tejet kell önteni és oda kell tartani a lánynak a szájához; a forralt tejnek a szagára, gőzére kijön a kígyó. Úgyis tettek. Nem sokáig kellett ott tartani a tejet, a lány szájából egyszercsak kijött a kígyó. Így megszabadult a lány a kígyótól" (Tiszalök).

16 Az alábbi két hiedelemközlést csupán „töredéknek"-nek tartjuk, mivel ezekből hiányzik a „kicsalogatás" motívuma: f) Az állapotos fiatalasszony kifeküdt a kiskertbe és belebújt egy csúszó. Mikor felébredt, hidegnek találta a gyomrát. Mikor megszülte a gyermekét, a kígyó a gyermek nyakára volt tekeredve. A 'kígyót kendőbe göngyölték és eleresztették (Karcsa).« 158