A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Erdész Sándor: Adatok a magyar kígyótisztelethez
jéből egy kígyó mászott elő. A nyelvével meggyógyította a lábujját, majd visszakúszott. Felébredve — egészségesen elmondotta, hogy álmában egy szép megjelenésű ifjú a lábujjára gyógyszert kent."5 Az Aszklépiosz-kultusz korán eljutott Itáliába is. A legenda szerint a 295—293. évi pestisjárvány idején Epidauroszba látogatott egy római küldöttség, amikoris a hajójukba bemászott egy kígyó. Ovidius szerint ez maga a kígyóalakban rejtőzködő Aszklépiosz, latinosan: Aesculapius volt, aki a Tiberis-szigetet választotta székhelyéül. Tiszteletére a rómaiak itt Aszklépiont építettek. Ezen a szigeten ma is számos kórházépület van. 6 Az Aesculap-kultusz természetesen a provinciákba, így Pannóniába is hamarosan eljutott. Az aquincumi légiós táborban Aesculapius és leánya: Hygia kultusza a katonakórházhoz kapcsolódott, s e kultuszról kígyóábrázolásos szobrok, domborművek tanúskodnak. Az Aesculap-kultusz jellemző tárgyi emlékei még az emberi testrészeket ábrázoló ex votok, donariumok, vagyis azok a fogadalmi felajánlások, melyeket •a gyógyultak ajándékoztak az istennek, s amelyek mind Aquincumban, mind Rómában a Tiberius szigetén nagy mennyiségben kerültek elő. 7 Az Aszklépiosz-kultusz ismerete azért fontos számunkra, mert a magyar folklórban a kígyó különös gyógyító erejéről szóló elképzelésekkel — természetesen jóval halványabban — igen gyakran találkozunk. A német mitológiában a kígyókultusz a lélekkultusszal szoros kapcsolatban áll. Ennek vizsgálata különösen a házi kígyóra és a fehér kígyóra vonatkozó mondáink és hiedelmeink megértését segítik elő. Lippert írt arról, hogy Németországban az állatfetisizmus (tehát természetfeletti állatokról szóló hit) épp úgy ismeretes, mint másutt, azzal a különbséggel, hogy itt az állatfetisizmus gyakran a fafetisizmussal fonódik össze. 8 Például a hársfa lombjai közt lakó szellem korábban kígyóalakban, a fa gyökerei alatt élt. Megállapítja, hogy a német mesékben, mondákban és hagyományokban a leggyakoribb állatfétis a kígyó, melyet „Lint"-nek, vagy „Wurm"-mak neveztek. A vízisikló a nyirkos meleget igen kedveli, ezért — különösen ivadékgondozás előtt — szívesen húzódik a falusi lakások padlózata alá. Lippert utal arra a régi temetési szokásra, mely szerint a halottat a kunyhó padlózata, küszöbe alá, vagy a kunyhó közelében temették el. Ebből adódik, hogy a vízisiklót a halottal hozták öszszefüggésbe. Elképzelésük szerint a házi kígyó az ősök kincseit őrzi.9. A házi kígyót mindenütt szentként tisztelték, s időnként imával csalogatták elő, hogy a kendőre helyezett ételből, általában zsemlyés tejből egyen. Ha a kígyó ebből eszik, szerencse éri a házat. Azonban szerencsétlenséget jelent, ha nem jön elő, vagy visszabújik anélkül, hogy ebből az ételből valamit evett volna. Lippert szerint a „zsemlyés tej", ami számos mesében, mondában és szokásban visszatér, egy kultikus ajándék, melyet az ős lelkének, szellemének szánnak; tehát itt lélekkultusszal állunk szemben. A közönséges kígyó részére ugyanis békát vagy kenyeret helyeznének el. Lippert az Eddák Midgard-kígyójában Grab-kígyót (sírkígyót) lát. Véleménye szerint a Midgard név második szótagja, vagyis a germán „Gard", illetve az angol „Yard" szó egy körülkerített térséget jelent, amelyben az Yggdrasil világfa állt. A fa gyökerei alatt a Midgard-kígyó él, ugyanúgy, mint más fák alatt is szellemkígyók, „Lindwurm"-ok tanyáznak. A német hagyományban a mogyorókígyó (Haselwurm) a kincs felkutatásának fontos eszköze. Azt tartják, hogy az olyan mogyoróbokor alatt, amelyen fagyöngy nő, elásott kincsnek kell lennie. Tudnunk kell, hogy a kincskeresésmek a középkorban reális alapja volt. A szkíta, görög, viking főemberek rengeteg kincset halmoztak föl és bizonyos részét a halottal temették el. A „kincskeresés fehér kígyóval" képzetkör — különösen a német néphagyományban — elválaszthatatlan a kincsőrző kígyó (mo156
