A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Csiszár Árpád: Az ökörtartás a szatmár-beregi kisparasztság életében

Ha többen alkusznak a jószágra, a másik vevő akkor szokott többet ígérni, ha az előző — legalábbis egyelőre — elment. Nem szokott jólesni valakinek, ha közvetlenül ráígérnek, különösen ismerősök, falubeliek közt illetlen ez és sokszor támad, ha nem is harag, de orrolás belőle. Az alkuhoz hozzátartoznak a felhajtok, a cenzárok. Van, hogy a gazda előre megegyezik valakivel, hogy kérje a jószágját, de a cenzár legtöbbször maga jelentkezik. A gazdához megy, megnézi a jószágot, kezet fog, kézfogás közben a középső ujjával megvakarja a gazda markát, ezzel jelzi azt, hogy segítek az eladásban, de ezért eladás esetén nekem is jár valami jutalom. Vannak, akik a vásárokon rendszeresen cenzárkodnak. A vásárjáró gazda rendszerint ismeri ezeket. A cenzár szokott segíleni a vételben is. Ilyenkor ő kezdi az alkut, alacsony árat ígér, felnagyítja az állat esetleges hibáit, majd az ő ajánlatára ígér rá az igazi vevő. Jutalma jó eladás esetén a két világháború közt 2—5 pengő volt. Ha valaki a cenzárjával alkuszik, nem szabad elmenni a közben levő összeg kettévágásáig, az eladó, vagy vevő akkor már meg kell, hogy kösse magát. Az egyesség tenyérbe csapással és az ár leszámolásával fejeződik be. ökörvásárnál ritkán van rejtett hibára, garanciára visszatartott összeg, ez inkább tehénvásárnál szokásos. (A tej mennyisége, leadja-e a tejet, nem rúgós-e stb.) A vételár felvétele után az eladó átadja a kötelet és megy a rédiát átíratni. Az utolsó mozzanat, amikor átadja az új tulajdonosnak az átírt marhalevelet, majd megmondja a két állat nevét. Ezt a vevő vagy szóból jegyzi meg, vagy fel is írja egy kis papírra. Az új gazda csak akkor úr az állatok felett, ha nevüket tudja. A vásár befejezése után az áldomás következik. Az áldomást az fizeti, aki a pénzt kapja, de volt, hogy az eladó előre megmondta: „Azt mondta Szent Tamás, közös az áldomás", ököreladásnál nem szoktak nagy áldomást inni, az ökörre vigyázni kell, azt haza is kell hajtani, így hosszú áldomásra nincs is idő. Az elköszönéskor a vevő és az eladó kölcsönösen szerencsét kívánnak egymásnak, egyik a pénzhez, másik az ökörhöz. AZ ÖKÖR ÁRA Egy pár felnőtt ökör értéke általában egy fél házastelek, vagy egy holdnyi föld ára. Ha valaki dicsérte az ökrét úgy szokta mondani, hogy „nem adnám az ökröm fél telekért", vagy „nem adnám egy hold földjéért". Az ökör ára a gazdaságban különleges pénz, tőke, gyarapodásra való, nem számítják a családfenntartásra szolgáló pénznek. A családfő rendelkezésére áll és úgy tekintik, mint a család vagyonát. Nem csak a faluban, hanem a környéken is évtized múlva is felemlegetik, ha valaki elszórta az ökör árát, visszaemlékeznek arra a néhány esetre, amikor valaki elitta, részegen ellopták tőle, vagy a vásárban „hol a piros, itt a piros" szerencsejátékon elvesztette. Az ilyenről úgy tartják, hogy rongy ember, vagy nevetséges, együgyű. A pénzt a felhasználásig leteszik, azt megbontani nem szabad, annak a felhasználását a mindenre kiterjedő falusi közvélemény számonkéri, tudja, hogy mi lett az ökör árával. Annak meg kell látszani a gazdaság gyarapodásában.is Cserénél, mikor nagyobb állatot adtak el és kisebbet vettek helyette, kivettek az árából. Ezt a pénzt fel lehetett használni gazdasági eszközök beszerzésére, javítására (szekér, eke, borona stb.) sőt a férfi ruházatára (csizma, régebben guba, később nagy ujjas), de kis háztartási szükségletre, sóra, ecetre, női ruhára ebből se ment, ezt a háziasszony ház körüli gazdálkodásának kellett biztosítani. Amely gazdaságban felhasználták ilyen célra is, az már területében lezárt, megállapodott nagyobb gazdaság volt. Az ökör árából nőttek fel a 3—4 holddal induló gazdák 45—50 éves korukra 141