A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Erdész Sándor: Fehér kígyó a magyar néphagyományban

„Könnyebben felejti kígyó farka vágását, mint asszony legkisebb bosszúsagát." „Nehezen felejti kígyó farka vágását." „Nem felejti kígyó farka vágását."

36 Berze Nagy úgy látja, hogy ez a közmondás egy nálunk elfeledett állatmesét őriz, ezért 285* (A meghalt gyermek s a kígyó farka) jelzettel a népmesekatalógusába be is sorolja.

37 Ez a mesetípus, mely Aarne-Thompson katalógusában két számot is kapott (285A A megölt gyermek és a kígyó farka; 285D A kígyó elutasítja a kibékülést), különösen Dél-Európában eléggé közkedvelt. Berze Nagy típusmeghatározása Barna dolgozatában idézett délszláv állatmese alapján történt: A kígyó halálra marja a fiút. A fiú apja agyon akarja ütni a lyukba menekülő kígyót, de csak a farkát sikerül levágnia. Idővel az apa a kígyóval békülni akar, mire az így válaszol: ,,A míg te meg nem szűnöl fiad sírját nézni, én meg levágott farkamat, addig közöttünk békéről szó sem lehet."

38 Berze Nagy hivatkozik Kraussra, is, aki egy teljesebb délszláv változatot közöl: Egy gyermek a kígyóval együtt ette a tejet. „Ne olyan gyorsan egyél, te kis kópé!" — mondja a kígyónak és egy kissé a fejére üt. A kígyó megmarja a gyermeket, aki a következő napon meghal. A kígyó nem tudta, hogy a gyermeket eltemették és továbbra is várta a tejet. Az apa lesbe állt egy baltával és midőn feltűnt a kígyó, rávágott. A kígyó nem tudott elég gyorsan a rejtekhelyére, a küszöb alá menekülni, s így az ember a kígyó farkát levágta. Idővel az apa békülni akart a kígyóval és hívta, hogy jöjjön elő, mert ismét jó barátságban akar vele lenni. A kígyó így válaszol: „Óh, kedves uram, nem hiszek neked, mert míg te a sírban lévő gyermekedre emlékezel és én a levágott farkamra, addig közöttünk barátság nem állhat fenn."

39 A délszláv változatok nem szólnak arról, hogy az apa miért akar kibékülni a háza hívatlan állandó vendégével. A kígyó farkáról szóló állatmese a középkorban nálunk sem lehetett ismeretlen. A Gesta Bomanorumh&n szó van egy Zédékiás nevű szegény vitézről, akinek szép felesége volt. Kamrájukban egy kígyó lakott. A kígyónak minden nap tejet adtak, melynek következtében meggazdagodtak és szép fiuk is született. Az asszony tanácsára az ember meg akarja ölnia kígyót, hogy annak minden gazdagsága az övék legyen. Az ütés azonban nem volt halálos. A gyermekük meghalt és újra elszegényedtek. A vitéz meg akar alázkodni a kígyó előtt, melyre az így válaszol: „Most látom, melly bolond vagy, miért gondolod meg, hogy én elfeledkezném a pöröly ütésről, mellyet hozzám mértél volt. Tudom én, te sem felejted el a gyermeked halálát és értékednek elvesztését, mellyet miattam szenvedtél."

40 Esopus Fabulái — Heltai Gáspár fordításában — 1566-ban jelent meg. Ebben is szerepel a hiányolt állatmese: A szegény embert a házában lakó kígyó gazdaggá teszi. Az ember megutálja a kígyót és levágja a farka végét. Midőn ixjra szegénysorba jut, tettét megbánja és bocsánatot kér a kígyótól. Az így felel: „Megbo36 Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások Szeged, 1820. L. még: Margalits Ede: Magyar közmondások ós közmondásszerű szólások. Bp., 1896.; O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Bp. 1966. 364. 37 Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok IT. Bp. 1957. 183. 38 Barna Ferdinánd: Adalékok közmondásaink s szólásaink eredetéhez. Etlin. 1904. 204-209. 39 F. Krauss: Sagen und Märchen der Südslaven I. Leipzig 1883. 65. 10 Gesta Romanorum (Ford.: Haller János). Régi Magyar Könyvtár 18. Bp., 1900. 377 — 378. 7 1