A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Erdész Sándor: Fehér kígyó a magyar néphagyományban

5. A kígyó elpusztítása szerencsétlenséget okoz.

27 Cigándon mondották, hogy a fehér kígyó megölése után a tehén is megdöglik (MNA). Ormánysági adat szerint a kígyó a kisfiú combján ült. Miután a kígyót agyonütötték, a gyerek nem tudott többet járni.

28 A néphit szerint a házikígyó megölésének rendszerint gyermekhalál a következménye. Zádorfalván mondották, hogy: „Lenkey László temetésekor a házikígyó a koporsó alá ült. A háziak agyonütötték. Nemsokára a fia is meghalt."

29 Balásy Besztercéről (Erdély) közöl egy hiedelem-mondát, mely szerint egy kislány hosszú időn át együtt issza a tejet egy kígyóval. A fehér kígyó agyonütése után a kislány a vízbe fúl, a szülők pedig bánatukban megbetegednek és meghalnak.

30 Tyúkodon is tudnak egy esetről, mely szerint a kígyó együtt evett a kisgyermekkel. „Az asszony eccer észrevette, megölte a csuszót. Meghalt a gyerek is."

31 Szászfán jegyezték fel, hogy a kígyó a gyerek helyett rendszeresen kiszopta a cucliból a tejet. A kígyót agyonverték: „Vagy harmadnapra beteg lett a gyerekese, aztán meghalt."

3

'- Kéken egy ember ásóval kettévágta a kígyót, a rákövetkező héten két gyermeke meghalt (MNA). Több helyütt úgy tudják, hogy a házikígyó meglátásából baj, kár származik, a kígyó elpusztítója viszont meghal (Kötegyán, MNA). Kocsordi adat szerint egy ember, a sógora házában levágta a csúszónak a fejét. A gazda így szólt: „Most már én meg fogok halni fejsérüléssel!" Nemsokára meghalt, mert a füle tövén rák keletkezett (MNA). Van olyan felfogás is, hogy csak akkor éri szerencsétlenség a házat, ha a kígyót Szent György-nap előtt ölik meg (Gyergyótölgyes, MNA). Ugyanakkor megengedhetőnek tartják, hogy a házikígyót ágasfával vagy kézzel megfogva kidobják a házból. A kidobott kigyó nem megy többé vissza. Tiszalökön egy fehér kígyó rendszeresen elfogyasztotta a gyermekek elől a tejet. „Egyszer aztán rajta érték a szülők, hogy ott ette a tejet a kígyó, de nem bántották, megfogták és kivitték a mezőre a határ árokba és ott elengedték."

33 Megemlítjük, hogy hasonló félelemből néhol a közönséges kígyó elpusztításától is tartózkodnak. Ugyanakkor azt tartják, hogy a kígyó fejét pénzzel le szabad vágni, s ez az ércpénz szerencsét hoz a gazdájának."

34 0. „A kígyó nem felejti farka vágását!" Eza közmondás ugyancsak a fehér kígyó jellemzéséhez tartozik, mellyel vizsgálatunkat folytatni kívánjuk. Előbb ismerjük meg e magyar közmondás változatait: „Emlékezik kígyó farka vágásáról."

35 27 Barna, Bátorkeszi, Beregrákos, Bernecebaráti, Besenyőtelek, Bodony, Cun, Császló, Csitár, Ditró, Damak, Dunakiliti, Ecseg, Felsőtárkány, Kóny, Fót, Gyimesközéplok, Hajdúnánás, Ibrány, Kálmáncsa, Karancskeszi, Kiskapus, Kisoroszi, Komjáti, Kovácsszénája, Kőrösnagyharsány, Kölked, Kövend, Kustánszeg, Lédec, Lészped, Magyarnemegye, Meszes, Miszla, Nagydobrony, Nagygéjőc, Nagykend, Nagykölked, Nemesborzova, Nyiri, Ond, Osztopán, Parasznya, Pát, Pusztasomorja, Sósvertike, Surd, Szabéd, Szakony, Szászfa, Szentgyörgyvölgy, Szentgál, Szeremle, Szöllősgyula, Tiboledaróe, Tiszaesécse, Tiszadorogma, Trizs, Vajdácska, Viss, Zselic (MNA). 28 Kiss Géza: Ormányság. Bp. 1937. 166. 29 Nagy Erzsébet gyűjtése, HOMNA. 30 Balásy Dénes: Udvarhelymegyei népmondák. Ethn. 1898. 74. 31 Saját gyűjtés, 1964. okt. 7. 32 EA 7074. 33 JAMNA 463 - 69. 9.; Sármellék (Zala m. Horváth T. gy.): „Ha kilöki valaki, nem jön többet vissza." 34 Dunántúl (Ethn. 1898. 234.), Erdély (Ethn. 1901. 220.), Göcsej (Ethn. 1895. 328.), Harkány (Ethn. 1926. 176.), Nagyszalonta (Ethn. 1916. 77.), Siklós (Ethn. 1899. 310.). 35 Pázmány Pét er: Isteni Igazságra vezerleo Kalavz. Pozsony, 1613. Erdélyi János: Magyar közmondások könyve. Pest, 1851. Bállagi Mór: Magyar példa beszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye. Szarvas, 1850.' 70