A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)
Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj
IV. Geschichten, erzählt von Frau Kosi Varga V.l. Az éin bátyám itt volt Vállajon. Hát i csak ment ecer az országúton. Ecer csak lát világot. Csak ment, és észrevete, hogy lovon ül. Vout ot egy lámpa. Az a lámpa vete fel. Ez a lámpás már az országúton ment. Azt hite, hogy az valami rósz léilek. Jöt az árok, azon is átvite, na meg a deszkapalloun is. Hazavite a lóu. Hazaért a bátyám. Oszt ott volt egy tóu, meg sár, ott jó belökte a sárba, és elment a lóu. így volt. ** V.2. Hát a saját bátyám járt egy lányhoz. Réigen vout még. Mikor ment, nem volt sémi baj. De mikor jött visza, hát akor olyan nagy kutyák vontak, hogy mint egy borjú. Oszt követék. Ez azé|rt vóut, hogy i ne járjon a lányhoz. Kisérte mindég hazáig. De nagyon féüt a kutyátó, mert láta, hogy az boszorkány. Mikor hazaéirt, egy fényeség — és a kutya eltűnt. így volt ez mindég. Töbet nem ment a lányhoz. Utána eltint ecere. * * V.3. Ez is réi_gen törtéuit. Többen voltak lányok és fiuk. Л fiuk elmentek a lányokhoz a fonóuba. A szölőnéü vóut egy kis dombocska. Ot óurjás ember volt, támaszkodot a botra. Olyan magas, hogy nem is lehetet látni. Köszönek néijki, hogy jóuestét! De jaz nem szólt, csak kisérte Iket hazáig. Utána eltűnt, de nem bántota i'ket, mert azok se bántoták. V.4. Vóut itt Vállajon egy kereskedő. Azal törtéint. Burgonyakereskedő vóut. Ez az ember ecer ment haza a Vizplacról, este. Oszt akor a sötéitben csak világot látott, és az követe. Ahogy ment, az ment utána. Akor csak a világ eltint, és ugy tele let hóuval, hogy! Az a fény megdobálta itet hóulabdákal. DIE ÜBERNATÜRLICHEN UND DIE ÜBERNATÜRLICHE KR APT BESITZENDEN WESEN In den Geschichten, die ich in Vállaj sammelte, möchte ich folgende Wesen unterscheiden : 1. Geister: 2. Teufel: 3. Fahrende Schüler und 4. Hexen. Für Geistergeschichten halte ich die Nr. 1, 2, 3, 4, 5 von den Erzählungen der Frau Dudler, die Nr. 4, 5, 6, 8, 9 von Frau Ceglédi, die Nr. 1, 2, 3, 5 der Erzählungen der Frau Sájbli, und die Nr. 1,3, 4 von Frau Varga. 194
