A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj

— Etst komt r in zaustal, im den det vartw r»! Heks kumt den; vo si foderbt hat kjnia. Es mut r in du stifl näibruntsü, dr muto hát zi ksäit. Un den i dr stifl in dr näxt in kheme henk». Un den verd a к hum». Da» heks, vo si foderbt hát khua. Und den verd r zag»: — Ou, va fon to hám iar. I bi zö gränk, as tot m» zö ve. Abr mir zolat d^r stifl nei dr abnenm. Un den verd r vidr kunrn. Und den veram»r visa, ver a ksai ist. Samuné is est ksái, vo khu hát foderbt. * Samu Bertinéivel törtéint, csak huszonöt éve. A Dudler Róza néni közelében volt a ház a temetőü melet. Az apousomnak volt egy tehén. Ez a tehén teljesen elromlot. Azt mondták, hogy Samuné meg tudja gyóugyitani. Az anyousom ment, és elmondta. Mondta Samuné, hogy mit kell csinálni: — Tojás sárgáját öszekeverni, kenyéré teni, és az istáló ajtóu fölöt, a nád alat a deszkára teni, és, akor fog jöni az, aki elrontota. Azt mondta, hogy ha ezt a kenyeret elviszi, akor megint hatalma lesz többször jöni. El is tűnt a kenyé^r, és többször jöt. Azt mondta a Samuné: Az öregeknek volt egy nőtlen fiuk, a Feri. Az üljön a szobába az ablak éléi. Jöni fog valaki négykézláb, akor menjen ki, és akor körülbelül birni fog vele. Az ujasát fordítsa meg, mert ha nem, akor erőüt vesz rajta. A Feri azt mondta a féirjenmek: — Gyere te is, nézel te is velem együt. Tizenegykor a mienk átjöt a szobába. Ő nem várt. Alig, hogy bent van, már jöt a Feri. — Vici, gyere, mert jöt, most jöt! Kiszalatak. Már bent volt az istálouban. A boszorkány kiugrót az ajtounál, és egy csirnél az ároknál átugrál a cseléd-kertre, és a szénaboglya hátára ilt. A mi fekete kutyánk ugatot, de közelre nem mert meni. Egyszercsak a heksza felugrált, négykézláb szálat a Vizplac felé, a kutya melete szálat és ugatot. Ik utána. Később már nem négykézláb, hanem emberalakban. A Pintes-ék kisajtóuján bement, és töbet nem láták. Másnap regei jöt Samuné, és émondták neki. Azt mondja: — Ne ugy csinálják. Ma este menyének az óulba, és várják meg ot. Féil tizenketökor kezdett nyögni a tehéin. A Feri érezte hogy jön. — Vinci, i si da! — hogy itt van. Másnap megint jöt Samuné. — Akor csináják úgy, hogy a nagymama pisiljen bele egy csizmába, és azt bele a kémébe, és akor jöni fog könyörögni, aki a tehenet megrontota. Először nem kel engedni neki, aztán könyörögni fog. De nem tete fel, mert már féiltek. A tehenet le kelett vágni, ugy tenkrement. Az aki a tehenet elrontota, Samuné volt. ** n 193