A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj

Mikor kivirat, gondolta, — 0, most mán megnézem, hogy milyen szépek! Hát csupa lúgané vóut! Csupa lugané, abul itak, mert az aranyserlegekbül itak. Csupa lúgané vóut. Na akor mondta a lány: észtet én óhajtotam ezt az arany serleget, ahát csupa lugané, hát nekem ez nem kel. Akor megmutata a gazdasszonynak, hogy: — Ebül itak maguk? Mondja az aszony — Hát hol? Mondja, — Hát én néztem, hogy hol vóutak, ot itak aranyserlegekbül, én meg mentem, összeszetem. Azt mondta: — Ezt tobet meg ne ted, de meg ne mond senkinek, aszondja, ha megmondod, hogy én ki vagyok, hogy én boszorkány vagyok, akor rögtön véged fog leni. S akor nem mert a lány senkinek sem mondani s a lúganét kiöntöte a kosárbul; az vót az aranyserleg nekiek. ** C.12. Ven I bi nox a média ksäi, un do ist a grösw-grösw vind aufgstand». Un dö hát as fo de häisar dex» rabgnomirm, un dem rausdrer», und plenk» umgnomm» un tsáir» aufboköt und hat ä tán. Un do zö an grösw wind und rieg» ist gsäi. Un do hom zi ksäit, des äin färaro sulr. Un do ist a fär»r» sülr gaga I da lift». Un do hát r det a tsajar umgvorfo. Di stikmauar ksäi no fo de brietar. Un do ven dar fias n abgstandw, ist s däx nab. Un do den dar bauar hat näitrib in houf, un do zjext r af kiusäiar ist vetar heagslägw. Un do ist Sair umgvorfot gsäj. Un det ist an alt» máhá gvömH, di derla háns a heizla in hof khet, det hom si ävei grumpir» gzoplt de zäuw. Un dö hát r fon s näxbarahäus d däx räbgnom», а Ыюх harn zi da öba khet. Un do des bliex hat r auf iram häizla knonm, und hát ar fo kémé an tsjegl näbgvorf?^. Und ist der tsiegl nägfallw i khuxa, neb der mä. Der vil ä raus, und átar it khenn». Des bliex tir und alas tsuadekwt. Un tö ven se send huikonm derle lait, hom za kflöhüt und gsrih». Und a man, a bäur hát a strö gläd» khet, und hat veil» stro hmfiar». Un do ist v kum» so in vjeg (der fär»r» sülr), un do bei der Kraszna zäi, hat r fon dar vág» aufboküt, de strö ümgnomü un di lädü hát furgnom». Istest a mile ksäi i Mérkv, un di goaistünmedr dund gsäi. Do det ist all» vass» näglof» i da mile. Und in derlü mile dessene hát n it khennw läfw, zö volkübrux ist ksäi. Lait ksäit, já des ist an färor» sülr ksäi, drum ist dar vettar so gsäi. * Mikor én lány vóutain, fiatal lány, akor törtéint ez. Jöt egy gargoncás a levevöübe, és olyan nagy forgószelet, olyan szelet csinált, meg olyan nagy esöüt, hogy azt hite az ember, hogy el kel pusztulni. Akor fleborítota a csűrt egy embernek, meg a házakról a tetőüt vete le, a fákat kidöntöte, a palánkokat szétörte. Noszt akor, mikor az az ember hazajöt, mikor láta, hogy a csűrnek a lába felfele áll akor asz 'nta: — Tán a menykü ütőt ide ? 188