A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj

CO. Dez ist in tsinäl» doarf ksi». Zen trui mädl» ksäi. Diderla zind älavaj mit r kunkl gäg» i spin». Den hontsi äl»vei müd»t dur d» khirhof gäg». Un den ven zi zent huikhum» dur khirx»hoftiarla ist halt äv»i uin kständ» mit »na khepli. Un dö ein» hát ze it kfiarxt. — Na ve iha det näkhomat un det ir füget ä sprig» un i ver de» khepli näbNa u do zen tsi gäg» dize mi tr kunkl, un do zen dzi det hui, un do ven zi zent näkhum» tsu tirla un dizerla zö homd äfäg» sprig» und di» trit, de» hát» it kfiarxt, die ist näkiukt und hat di dem tout»n» gaoistr khepli rabtust und at r ä rum, und hát äf»g» sprig» hintar diza náx. Un do i s» bai de tir ksäi stub». Un do ksräit so unt»rum feanstr dear töta: — Tur khepla näuf áf mái khopf, zö vi es hat öba khet! Un do ist mädla so fosrok». Un do hát s mädli denkt: — Zäi di dr muat»r. Un do is mädli so zö gränk voare, of d»r töd. Un tö morg», do homt zi det it füvägt bis morg» voar», n do ven z ist moarg» voar», ist di muatr tsum her gäg». Un di dem her fozägt va ksäi. Un do zäit dar her: — Det ken m» nanänd»rveits it mäx», vei d» töte da vä so. Mädli zol rauskhum» mit r kehpla un nästä un den mas es khepla nauftu». Ná u dö sent si khum» mi kräits un fän», zö fii Iáit, un to hám tsi, des mädla náusknom», väi zi so zö svax zäj, das nunmma läf» khen». Un dö hat des mädla khepla kvörf» und hát s náufkvorf» áuf d» khopf. Un tr töt»n» hát tust ná mädli un do her hát zo firxtegot nabglä, un do hat r zi it f»vist. Un dö ist r töt» fösvünd» vár», hat » niamrt niks gli», unds mädli hámts näiknom», un do i so kstorb». Un do ist d»r töte eft» num» khum». Csanáloson törtéint. Vout egy lány. Jártak télen minden este a fonóba. Mikor este kijötek, mindig a temetőn keresztül kelet jöni. Mikor a kisajtóunál kijötek, akor mindig ült egy goaist egy kis sapkával. Két lány nagyon félt. Egy lány nem félt: — Tik szalagyatok haza, én el fogom teni ezt inén! A kető elszalat. A harmadik odaugrot, és lekapta a kis sapkáját a fejéről, hóna alá csapta, és szálat ő is haza. Alig vout ben a házban, már ot ált a goaist az ablak alat: — Sapkát ted visza ugy a fejemre, ahogy volt. A lány megijet. Elmesélte az anyjának, hogy mi van. A goaist nem ment el onan, mig meg nem vout a sapka. Éjel-napal ot állt. A lány nagyon beteg let, fel se tudott kelni az ágyból. Az anya regei elment a paphoz, megmondta, mi történt, és mondta, hogy a goaist nem megy el onan. A pap azt mondta: Ugy kel csinálni, hogy mének a szencségel, mert ez egy hótt volt, és nem lehetet hozájutni. A szentséget elébe tartja. A lányt kivezetek a fiu elébe. A pap elébe tartota a szencséget. A fiú fejére 181