A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj

— Ábr vie zol mi i in fíg» sneid», und mit mei bluat r nämw näsraiba? Jézus mari» jouzef! Un to ven hát des denkt, un dö ist niem»rt mit in» ksai in derb stub», do ist r »lui blieb». Un dv t r umwrängluag»t, un do ist niama-niam» ksäi, do ist r rauskhom» bäi dr tiar un do ist a grös»-grös» bäum ksäi. Un do is » veit in» ksäi im väld. Un do ist » felbg a vox» lang fuksäi. It gies», it trunk» hat khen» nim» läf» khen», zö svax ist ksäi. U dö dizar ist rauskum» fő derla väld, un ven эг ist ráus hát a fund», un do ist r hui tsum baur, un do säit dr baur: — Vö bist tu di ganz» vox»? Un dö zäit эг: — Jaj, vo bin i, i bin mi t»r bairi gäg», bairi hat mi deklw, etst há i khen» it huifund». Un tö zäit эг: — Bairi ist a heks. Un tö zäit dar baur; — Ná, zäi nu stil», i niamrt must niks säg», ä den töt so da ümbrig». Na u dö der kniext er täi zi niem»rt it säg». Volt egy gazda, anak egy szolgája. Akor ez mindig láta, hogy a gazdaszony a konyhában a kémény alat seprőre ült, valami zsiral megkente a lába talpát, és megindult a seprőn ki a kéményen, és ment. A hekszák egy nagy erdőbe mentek. Ott vout egy nagy szoba. A szolga megláta a zsirt. A fiu vete a szénvonóut, letete a földre, ráült. Mekente a lábát és a szénvonó csak ugy vite a levegőübe, vágta, ütöte neki a fáknak. Odaért ő is. A gazdaszony csak nézet: — Hé te ho gyötél ide? — Hát látam, hogy mekente a lábát, és ugy jötem ide. Voltak ott sokan. Mind urak voutak és urinők. Volt ot egy asztal nekik. Nagy könyv vout ot és egy ludtol. Azal irt. Mondja a gazaszony: — írd be a neved, vágj az ujadba és a véredéi ird ide a nevedet! — Jézus-Mária-Szentjóuzsef!, hogy vágjak én az ujamba és irjam a nevemet ide? Mikor ezt gondolta, mind eltűnt. Széjelnézet. Mikor kijöt, nagy fa volt. Ez vóut a táncterem. Majd meghalt éhen-szomjan, mikor hazament. Három hétig odavolt. Mondta neki a gazda: — Hát te hol vóutál? — Voltam a gazdaszony után. A gazda tuta, de nem akarta mondani, hogy az aszony boszorkány. — Csak menjen a gazdaszony, ha akar. C.3. Un to ist da bajra no fugäg» avai melka. Un do hat zi »má fii mil hui bräxt, un dán det nä vo d ist di melk» gäg», hát tsi dá der bau»r khept, un do i si ausksäi, vi» ros. Un do hat r zi knom» tsum smid. Un dö hat r dez ros slä lab» smi. 176