A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj

— Ná Jöuza, gläbst, das heksö zind? Abr der Jöuza hát vidi" khuiö vort khena zag», zö fosrökö, un do há zi zäit: — Abr ven da mi förätöst, un den favirgö. Un do hát de Jauza niks trau» zägö, un dö ist r ven zi gstorbö ist dm — hat diö kvön»t im hirtöhäuz das naxbaurö det — un do ven zi ist gstorbö, un dö hat as ksäit da ist Ö heks ksäi. * Heksza. Vout egy ember, aki már regei ketőkor ment a lovakat étetni. Már viszajöt, és megnézte a testvérét. Mikor kijöt onan, felült a lóura, és ment hazafele. Jót egy nagy fehér kutya. Nekidörzsölődöt a lábának. Aztán ez ere, az ara szálat. Mérken vout. Mikor a két templom közé ért, a kutya megint ott volt és megdörzsölte a lábát. Az ember, a rokonom, megijet. Alig megy a Sováb ucán, a kutya megint ott van és megsurolta a lábát. Pár lépést volt már a háztól. Hamar bevezete a lovat az istálouba, a kutya már bent ált az istálóban. Az ember nem mert bemeni az istálóba. Ekkor a kutya kétlábra ált és megkérdezte: — Na, Jóuzsi fiam, hiszed-e hogy vanak boszorkányok? Megijet ere, hogy majdnem öszerogyot. A szomszédban vout egy pásztorház, ott lakot a kutya. Odavaló vóut az öregaszony, aki kutyává vált. Azt mondta: — Te Jóuzsi, ha te elmondod, hogy mi vagyok, meghalsz! Adig hallgatót is, mig a boszorka meg nem halt. ** C.2. 1st öíná a báur ksäi. Un do dizerla hám d ön kniext khet. Und bairi ist a heks ksäi. Und ist da heks al obart furtgägö. Un d öt a kniext ksäi dem baur: — Ha vö gát »vei bájrinö? Un do hát r báur ksäit: — Ai, la si nu gá, zi zol mi gá vo zi vil! Un do há tr buar dö kniext tsuagluagöt. Un do ist bäiri ins khémé khoköt auf dar biez», un auf fias ksmirt mit äna smälts. Un to i si gägö bei khémé ananaus. Un dö d» bua, da kniext ist gägö und hat krukö knumö, un do ist naufkhoköt auf krokö un da hát ö fias ksmirt mit m heksnsmalts un dö ist r zö gägö be khémé ananaus. Un do ven ör gägö ist, un do hát, r, hamts in rumgslägö, ibaral rum, zö föfiköt. Un do zö föséröt ist r ksäi, un do ven d ist näkomö in a grösö vald. Un do ist nä bei dr tir näi, un do ist bäiri so a dinö ksäi. Un a grösa stuba ksäi. Un tö zent fil, fil det inö ksäi. Herö und frauö, lautr herö und frauö, lautr heksüinoaiströ und heksö. Un do ist a tis d inö ksäi T derö grösö stubö, un do hát ör bäiri ksäit: — Köm nä tsu derlö tis. Un do ist a höö khoköt bäim tis un do hát эг deö ksäit gegnö: — Saide í fingr, un den mit däi bluat tuö dr nämö hiersreibö. Un dö hat ar baur, der kniext denkt: 175