A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)
Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj
D.4. 1st »ma a mädli ksai. Un do há má tengeri knipft. Dan ham an a mar ksait: — Nieman » sáitl» nái, un de, di vo par» sáitl» hánt, di derle hám a hoxtseit daz jár. Un di derle so it» ze zen a räusgäg» un do zen zi numanängag» und hán dut des mädla stusblieb». Un do ist an goái_§t auf a pukl khok»t. Un do hát tsi stärk gheilat und gsria, un do hát r ksäit der» : — Ni mi veg vä i bin näufghok»t! Mädli. Na un do i si nä, das mädli, un do in de finf tag is mädla gstörb». * Akor mindig ilyeneket csináltunk, hogy Andrásnapkor, akor égisz tizenkéit óráig vóut összejövetel a fiukal. Ugy mondtuk mindig hogy: durnextlázni. Noszt akor mentünk mindig a saitli-boglyákhoz, aztán vitünk, de nem olvastuk meg a darabokat, hanem csak igy, nézve hoztuk, oszt bevitük, akor azt szokták mondani, akinek páros, a saitli-darabok, azé férhez megyén. No szt bementünk szt olvastuk, egy lány meg viszamarat ugy a töbitül, szóual a disznóól hátára ment, vagy hova, oszt akor fej ült egy kisórtet a hátára. Oszt akor az meg visitot mindig, igy, hogy hát: — Erigy le, erigy le! — ászt hite, hogy ez fiu. Bolondozik, ugye! ? Hilyeskedik vele. No szt akor aszongya neki ez a kiséirtet: — Vigyél oda, ahol fejültem! Akor viszament a lyány, aztán leszálot. Oszt bement, oszt akor ollyan vout mint a halál, sápat meg reszket. Akor öt nap múlva a lyány meghóut. ** D.5. Mikor ilyen voutam, ilyen tizenégy éves voutam, akor. Na, mein fatr hat »mal einst atsélt. Rákóuci pince ist ksäi, und det ist a mädli dunda ksäi, zi seist favund»t säi. Un do i si e stui var». Un do a gros» her hát si khält, a gutes mädla, hát ar (khält). Ná un dö a soldät ksäi der» stat, un do sent kum», dét hom s hált ksäit, dem zoldät, sztán jelenkezen nála, auf, auf leza. Ná u do r soldät, hat ksäit ar khenn»t zi aufleza. Harns hált ksäit, dem zoldät: — Dund» is tis und trink» und szivar und tsigarete und gliez», und und alios »ndönä, — nui lüga mus ven zi kumit, di bezi. Ha nem szóul semit, do vern zi kuin» maxt. Ná un dö ist r näbder soldät. Na un do säit zi stärk virs kuma. Stärk virs säit zi kum». Abr buar nit »mö veggluagat of da fixt und und gliez» und giesa und trunk» anavid» und ä krauxt und (das mädli) hat tsvei dreis» fis» khätt. Und i and»s tag sin dzi vidr» kum». Sin dzi. Das mädli dá hát das mädli hat » kopfteke khätt fo stui. Na un dö in letst näxt sen tsi so kum», ven es elto veri sab fo bua. In der» vind äkum». San dzi kum» mutr un fätr. Un dá hám ts in khept fo äläf, de bua un da hamts in ksäit: — Liabs kind, a väm bis tu da dund»? Jäj, vir eltar háma já kum» um di. — hám tsi ksäit gegan. Und h»bat heilat stärk un do da bua hát khept um da 173
