A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj

No un dán, ja un dan ven zi zend huikomm», do st as veit» tsaub» gsái, do ist a seit» gbrant, do ist r fatar gäga, un do is a ding, hamu, ä gsái. Dá tr fätr gluaküt un do send lautar-lautar gräitsüla, und felgräitsob, und háms hin» glieg». Beim fatar im pfaifli i mit a velx ksái und hát gráuxt. Nna! ~ * Az én apám mesélte ezt nek'ink. Hogy ő mikor ot Csalánoson szougált a bírónál, mert szokot szóugálni mint szegény árva fiu vóut, osz akor mentek ugy, egész a kidénynek, kidénynek mondják azt a részt, a határ melet vout it a gazdának főgyök, osz akor mán mikor otthon befogtak, aszonta a gazda, hogy ő nem hajt, csak ő hajtson, ő a kasba fekszik. Félt mán ugye, egyszer a kisértetek. . . Mer akor olyan veszet voutak. Na sz akor i befek'it hátra, tata meg mentek a falun fel, szántani mentek. Aratás után vout. Osz akor tata meg nem feilt senkitől. Oan ember vout, hogy máma is, aki ismerte, it még Vallajon is beszédnek mindig, hogy micsoda nagy, nagy erős fiu vout, meg ember is. Hetvenkét évig éilt. No sz akor mikor láták a tizet, csuppa kisértetek körilte a t'izőn. Szent égetek, szenet égetek azok. No szt akor azt mondta a gazdának, hogy i megyén, oda, a kis pipájába tesz egy kis szenetet. Téleg. De szóulani nem szóulot hozájok. Vet egy kis szenet, oszt betete a kis pipájába. Na sz akor aszongya, na sz akor mentekmentek soká, meszire voijtak mán Fényen túl, vagy hol, no sz akor felugrót egy a tata melé. Felugrót. Melléje ilt. Mikor mellé ilt akor a négy lovak alig tutak meni. — Istenem, mit fogsz te csinálni. — a gazda meg meg se pukant a pokróuc alat. Fédt nagyon. No sz akor nem csinált sémit, csak nem mondót sémit neki, I se, Tata se mondót sémit, csak mentek mindig. De mán a lovak csupa hab voutak, oan nehezen húztak. No sz akor hozáfogot tüszkölni, trüszkölni az a kiséirtet, ugy hogy a tata szóuljon hozá, akor megszabadult vóuna. Akkor mindig tiszkölt, azt gondoulta a Papa magába: — Ugy is árva vagy, ha meg is halok. És akor se szoult hozá. Ecer csak azt ondta neki: — Helf tar got! — hogy egészségedre. No, akor egy szout nem mondót, csak leugrot, ászt akor a rud beszalat a négy lóu közé. Ön könyen ment a szekér. No sz mikor hazafele jötek, akor megint ugy estéről jötek, akor a Tata megint oda ment, akor néz a hamuba, akor csupa-csupa péinz vóut. És a kis pipájában is pénz vout, amit vit. Ez a kiséirtet vóut. ** D.3. És a gazdáknál, montam, akor a gazdáknál dóugoztak, és mikor a cipőjik szijel vout, vagy igy, akor mindig ujat tétek oda nekiek. Nagy ruhákba voutak, és akor dobták elfelé. Mer csak adig kelett vóun nekiek ott leni, miko az széjel let Iowa. Szoual mindig sajnáták, akor mindig tétek nekiek. Akor azt szét izétek a fogukal, meg mindenei. Csak mindig tétek nekiek.

17 ** Diese Geschichte wurde nur ungarisch erzählt. 172